magyar barna sör
Hanyagabb olvasóinknak, akik nem jártak itt március tizennyolc óta, és felülről kezdik a hiánypótlást, határozottan javasoljuk bevezető gyakorlatként az előző bejegyzés kontextusteremtő profilú átfutását, márcsak azért is, mert így egy nyúlfarknyi hivatkozással idevarázsolhatjuk az akkor megírt 2121 karakteres bevezető részt a ménfőcsanaki Tichy sörfőzdéről, ahonnan mai témánk is érkezett..
Dizájn terén lényegében a Familie zöldről barna mintájúra hangszerelt változatát köszönthetjük az Amadeusban, egyúttal immáron megalapozottan vonhatjuk le a következtetést, miszerint a kft már-már egészségtelenül vonzódik a szerencsétlen névválasztások identitásképző hagyományához, legalábbis az 'Amadeus' szó és a 'házi barna' kifejezés között, amellett, hogy az előbbi kreténmód is hangzik, blogunknak semmilyen logikusan hangzó oksági kapcsolatot nem sikerült találni - de ha Ön masszívabb asszociációs készséggel rendelkezik, ne habozzon megosztani az eredményt. A barna szín, szomorú módon, még az emlegetetten mókás jutazsákos romantikát sem hozza túl jól, így már csak a beltartalomban bízhatunk; illetve rövid szórakozást nyújthat a szemlátomást archív címke is a maga '97' és '98' gyártásiév-jelölőivel. Külön jó pont viszont a 14°-os Balling-érték feltüntetése.
Sörünk kellemesen csokoládébarna, halványan zavaros színvilággal mutatkozik be, amihez enyhén barnakozles és hasonlóan enyhén savanykás illat társul, kissé elbizonytalanítva blogunkat a "Minőségét megőrzi 8 napig" felirat és az ezredforduló előtti, érintetlenül hagyott gyártásmarkerek kontextusa örökségeként, de mivel halvány emlékeinkben a ménfőcsanaki miniatűr mintakocsma is hasonló stílusban őrződött meg, egyelőre nem hátrálunk meg. Jutalmunk a ribizlis felhangokkal terhelt, savanyú gerincével sajátosan a monori Alt-Bayerischer Dunkelt idéző, malátás záróaromájú ízvilág, ami egyrészt nem túlzottan sörszerű (bár néhány rövid zöld vonal idézi belőle még a közepesen szép emlékű Szentendrei Sört is); de egyfelül még mindig nagyságrendekkel sörszerűbb, mint a nagypályás söripar economic classa, másrészt nem a megszokott kukoricás gyomorsav-vonal mentén tér el a konszenzustól, hanem valamilyen egészen sajátos észak-sokorói értelmezés szerint. Amire nehéz azt mondani, hogy jó volna, mert nem az - pedig a Familie Világos egészen kellemes volt - ugyanakkor azt sem mondaná a magunkfajta lelkiismerekes sörértékelő, hogy ne próbálja ki senki, mert annyira meg van érdekes, főleg a meglehetősen szegényes hazai mikrosörfőzde-kínálat keretetiben. Különösen, hogy nagy csalódásunkra már a térség másik üzeme, a lébényi Pelikán sör is már csak papíron (táblán) létezik, de helyette még sajaát kocsmája is Kozelt csapol, ennél melankolikusabb lezárást pedig kívánni sem lehetne.
Alkoholtartalom: 5 V/V %
2009. 03. 20.