német szűretlen félbarna búzabaksör
Idén eddig meglehetős dominanciába kerültek a blogon a német sörök, egyáltalán nem függetlenül a - rájuk szakosodott - Sörspecialista.hu örömteli megnyitásától. Noha kivételesen nem onnan, hanem még korábban a Csakajósör.hu-tól szereztük be mai Memmingerünket, azért folytatjuk vele a bekezdés elején említett germanofil tendenciát. Búzabaksört, eddigi tapasztalataink szerint, egyébként is érdemes kóstolni: mind a Schneider Aventinus, mind a Schorschweizen, mind a blogon kívül próbált további verziók rendkívül kellemes sörök voltak; egyaránt felmutatva azt a sajátos élt, ami a búzabakokból a sűrű, erős testet a búzamaláta egyéniségével kombinálva annyira ízgazdag és márkavédjegyszerű összhatást szokott tudni kihozni.
Noha a KK csak mérsékelt számban találkozott velük, egészen sok (főként német, természetesen) főzde készít búzabaksört: a Sörspecialistánál most épp háromfélét kapni, szemben az egy évvel ezelőtti nulla elemű magyarországi kínálattal, de a Ratebeer-en bőven akadnak továbbiak is. A Memminger szintén valahogyan a felfutó hazai kínálathoz kapcsolódóan érkezhetett közénk: saját importcége és magyar honlapja van (ezzel együtt a két fent említett szaküzleten kívül még sehol nem találkoztunk vele... és ahogy ezt leírtuk, rá is találtunk a partnerlistára), hajós sörkóstolást szerveznek - egyszóval próbálnak úgy csinálni, mint aki épp betör a piacra. Bátrak.
Lehet, hogy csak a buta márkanév szülte előítélet teszi (ami pedig csak az anyavárost, Memmingent jelzi), de nem igazán tudunk megbarátkozni a Weizenbock dizájnjával: a kissé avítt mélyciklámen alap és a hozzá társított arany/fekete betűk együttesen olyan hatást keltenek, mint azok a balatoni éttermek, amik valamikor (mondjuk a '80-as évek közepén) menők voltak ugyan, de mára csak a repedezett bíbor bőrkötésű étlap és a félrecsúszott csokornyakkendős, bunkó pincér képviseli az elmúlt dicsőséget. Belülről azért többre számítunk a Memmingertől (szemben a példabeli balatoni étteremmel), és nem is hiába: az enyhe cukros-búzás-alkoholos illat után kellemesen harapható weizenbock-ízjegyek jönnek; így például némi vajkaramellás maláta és mazsola. Tulajdonképpen egyfajta Aventinus light, amennyiben a Nagy Példakép gazdag, összetett ízvilágát hozza, kissé leegyszerűsítve. A legfőbb különbség az utóízben rejlik; a korábbi típusmintáktól eltérően a Memminger (összhangban világosabb színével) jóval erősebben jeleníti meg a búzasörök savanykás, citrusos ízvilágát, ami nem csak halvány, alkoholba és extraktba ágyazott allegóriaként, hanem teljes valójában jelenik meg a kortyok vége felé. Jobban követhető marad az ív a sima búzasör-ízvilágtól a Weizenbockig, inkább hasonlít az alaptípusra; és néhány apróbb hibától eltekintve (mint a lezárásnál jelentkező mérsékelt gyümölcscefrés aromák) kielégítően hozza a búzabaksöröktől elvárható, ízkomplexitás-vezérelt élményt.
Alkoholtartalom: 7,5 V/V %
2010. 05. 11.
