cseh félbarna sör
Rövid, sajnálatosan lehúzósra sikeredett paulaneres kitérőjét követően a KK visszabújik az extraklaviaturális karakterek szórakoztató világába, előreláthatóan sok-sok posztot legutóbbi cseh körútja áldozataira szánva. Bemelegítésként a morva főváros külön bejáratú márkájának félbarna változatával kezdünk, ami a Krušovicén kívül a Heineken másik cseh hídfője, és elsősorban a morva falvak kocsmáiból lehet ismert, bár palackozva Csehország-szerte kapni.
Kicsit ront a hangulatán, hogy a Staropramennel való hasonlóság óhatatlan koppintásszaggal itatja át a márkát (lásd még: Platina Ászok, bár azon már performansz lenne rontani), pedig ha egy kicsit mögé pillantunk, kb. egyidős gyárakról van szó, csak nem hagyták brnoi sörfőzőinket elég ideig a kreativitástöltőn. Maga a 'řezák' szó a magyar 'vágott', 'rigó', vagy 'zsiráf' (nem összekeverendő a sokliteres minicsappal) kocsmai kategória csehországi megfelelője, amiből a palackozottakon egyébként a félbarna sör tükörfordításával egyenértékű 'polotmávé pivo' szokott cseh nyelvterületen szerepelni, de Brnoban a jelek szerint itt látták elérkezettnek az időt pótolni a fent említett kreativitást és a söripar sáncai mögé emelték a népnevek knédliízű világát. A KK természetesen kíváncsian várja, mikor jelenne meg itthon mondjuk a félliteres Dreher Rigó, jelenlegi tippünk a soha, pedig nagyon vicces lenne.
Illatra a cseh sörök egyik legértékesebb vonását, az alacsony alkolholtartalom mellett is elérni képes gazdag ízvilágot, illetve az ennek révén megjelenő nagy tételben fogyaszthatóságot idézi fel új félbarna barátunk, belengetve az itthon majdhogynem ismeretlen gasztrokulturális megközelítést, valahová a szokásként, az férfiidentitásjelző karóként, illetve puszta alkoholbevitelként ivás elé. Előrebocsátva persze fontos megjegyeznünk, hogy ez a kis tiráda nem feltétlenül a Starobrno-nak szólt, nem is tudjuk, hogy pl. Csehországban így van-e, a hangsúly inkább arra teendő, hogy az afelé termő sörök egyáltalán a lehetőségét megteremtik a fent részletezett, üdvös habitusnak. A Řezák, hogy végre a belbecsre is rátérjünk, nagyrészt megfelel ideálunknak, ugyanis könnyű és kellemes inni, ízben pedig egyéni és érdekes jegyek jellemzik, elsőre leginkább olyan, mintha friss kenyeret ennénk kevés banánchipsszel, utóízében egy pillanatra élénk, kicsit pörköltkávés (=malátás), kicsit komlós keserűséggel zárva.
A pontozásnál a szokásos, régi dal érvényesül, miszerint a 4 pont nem azt jelenti, hogy objektíven mennyire jó a sör, hanem hogy az alacsony-átlagos alkoholtartalmú félbarnák közül kiemelkedően jónak tartjuk, pont mint másokat a barna búzák, a világos magyar lagerek, vagy éppen a belga ale-ek közül, amiben, mint megközelítésben, kódolva van a zabolátlan szubjektivitás, az aktuális viszonyítási alap, miegymás, de mint általában, most, a Řezákál is úgy érezzük, bárkinek ajánlhatjuk, pontjain keresztül is. Összességében kimondottan harmonikus, úgyhogy ha kedves olvasóink Csehországban járnak, nyugodtan dobjanak be a csomagtartóba egy rekesszel - az egyetlen gondot az jelentheti, hogy nem fog beférni a többi, szintén érdemesen bekerült gyűjtő mellé.
Alkoholtartalom: 4 V/V %
2007. 11. 20.
