szlovák világos sör
Amikor legutóbb Szlovákiában járt, a KK belebotlott a már kétszer is kivesézett Steiger sörgyár egy mellékvonalbelinek tűnő termékébe is, amit aztán hosszú ideig a hűtő mélyén érlelt, hogy most meglepje vele rajongó olvasót. Ránézésre lehetetlen nem arra gondolni, hogy a Sitňan a márka low-end tagja, a megjelenésén túl már csak azért is, mert az olyasféle modellektől szokás megtagadni a család (esetünkben ugye a Steiger) nevét, mégis nehéz róla feltételezni, hogy beteljesítené a vázolt klisét, ugyanis 12%-os, ami ritkán szokott a legrosszabbik sör sajátja lenni egy szortimenten belül. További információra sajnos kevés autentikus forrásunk adódik, ugyanis a gyár csupán szlovákul osztja meg velünk honlapján a leírást, azaz marad a kóstolás, ami szerencsés véletlenként pont egybeesik blogunk profiljával.
A profilba vágó kóstolás pedig azt mutatja, hogy a Sitňan alapvetően pont ugyanolyan kétarcú, mint már elemezgetett tízes és tízenkettes alaptípusa, csak kicsit máshogy: kevésbé karakteres, mint a Steiger 12%, de ízesebb, mint a 10% - csak sajnos nem a jó irányba: a szájpadlászsibbasztóan komlós alap és a mérsékelt maláta duettjét a kommunális szennyvízben megfuttatott, frissen reszelt zeller bizarr aromája öleli össze, ami határozottan erősebbnek bizonyult, mint a különféle steigerek zöldesnek aposztrofált mellékíze, viszont mindez gazdagabb alapokon nyugszik, mint a tízesé, így egyfajta egyéni hangvételű paradoxonként, megjelenésére alliterálva, pont olyan, mint egy minőségi gagyisör, annyi eltéréssel, hogy egyrészt olyan nincsen, másrészt pedig a Sitňan tisztességes összetevőkből áll (mint: víz, plzeňi maláta, komló és aszkorbinsav), ennek dacára mégis kifejezetten bántó végiginni mind a fél litert, márcsak azért is, mert az érezhetően megfelelő alapokat szomorú meggyalázva látni a felépítményben. És mindezért csak az elviselhetőbb utóíz és a magasabb exrakt kárpótol.
A már linkelt Steiger-főzde szortimentlélektanát elemezni egyébként a Sitňantól függetlenül is érdekes foglalatosság, ugyanis az alapnak tekinthető nyugati szláv 10-12-barna felálláson felül 11 fokos, két további 12 fokos, illetve egy, szlovák kifejezéssel élve 'konzumné pivo svetlé' is megtalálható benne, melyeket további szlováktudás híján ugyan nehéz volna dekódolni, de eddigi háromelemes minták alapján márcsak azért is érdekes, mert alapkarakterüket tekintve mindegyikük ugyanazt hozta. Megnyugtathat persze, hogy a magyar gyáraknál hasonló profilvegyességet jellemzően nem észlelhetünk, legfeljebb a legalsó alatti szegmensben, ahol mindenki, aki számít, igyekszik két-három márkával képviselni magát, lásd például a Drehernél a Kőbányai-Kanizsai-Rocky Cellar-triumvirátust (kihagytam valamit?), de számos hasonlót is épp így említhetnénk - a minőségi(nek szánt) világossör-kínálatban ehhez képest a Soproni 1895-Kinizsi-ütközés az egyetlen. Beszédes arányok.
Alkoholtartalom: 4,8 V/V %
2008. 02. 28.