cseh barna sör
Lezárul a Cseh Sörfesztivál vyškovi trilógiája, utolsóként hagyva a hollóként aposztrofált barna versenyzőt, ami egyébként, bár ezt valamilyen rejtélyes okból kevésbé szokás számon tartani, mint a világosak esetében, 11 B°-os, tehát elméletileg a Džbán ekvivalense erjesztés előtti szárazanyag-tartalom szempontjából (csak hogy edzésként időnként felelevenítsük, mi is az a Balling-fok).
Az eddigi két vizsgált világos nyomán mindenesetre a KK kellően magas elvárásokkal közeledik a Havran felé, és ugye épp ilyenkor szoktak teljesíthetetlen sztenderdek születni a maximalizmus nyomorító árnya alatt, de ennek tudatában könnyen engedhetünk az elvárásainkból, ami nagyobb eséllyel borítékol viszont pozitív csalódást, és kellő filozófiai fogékonysággal akár az örökkévalóságig űzhetjük ezt a mókuskereket. A KK-hoz hasonló pragmatikus megközelítésű sörtesztelő ekkor inkább az empirikus módszert választja és utólag sző az élményei köré ideológiát. Tegyük most is ezt.
Illatában nem segít sokat sörünk, leginkább egy üres sörösüvegre emlékeztet. Ízre jóval karakteresebb, mégis nehéz pontosan meghatározni és megfogalmazni, lévén hogy nem hajlandó besorolódni a KK eddig magáncélra önkényesen használt kételemű csehbarnasör-tipológiájába (amiben az édes barna Kozel és a medvecukorízű barna Staropramen köré csoportosultak a különféle barna ászoksörök), és inkább a kettő között egyensúlyoz, az enyhén édes alapéleket halvány savanyú jegyekkel és répacukros lecsengéssel kalapálva formára. Kicsit továbbfejtve a fenti szóvirágokat leginkább olyannak hat, mint amilyennek egy tábortűzön megpirított, majd két hétre a már említett Kozel és Staropramen 1:1 arányú keverékébe pácolt cukorrépát képzelne el az ember - és ennek a hasonlatnak az az előnye is megvan, hogy borzasztó kicsi eséllyel fogja valaki valaha is megcáfolni, azaz sokáig maradhat hiteles. Kézzelfoghatóbb, ám nem sokkal előremutatóbb szemléltetésként utóízében kicsit hasonlít a Sörfesztiválon szintén árult (ám cikké egyelőre nem nemesedett) Žatec Xanthóra, ami nem vette le a KK-t túlzottan a lábáról. Ugyanakkor muszáj megemlítenünk, hogy a Havrant csapolták is vásárlásakor a standnál, és úgy nagyságrendekkel jobb volt, így üvegben viszont kissé szárnyaszegett (holló, szárny, hm-hm) teljesítményt nyújt, amiért kár.
Viszont remélhetőleg így is vannak sokan, akiknek felkeltette az érdeklődését a vyškovi sörgyár kínálata (különös tekintettel az ötpontos Březňákra), rájuk biztosan lelkesítően hat, hogy a cégnek van hivatalos magyarországi forgalmazója, a Bubor-ÉK 2004 Kft. És hogy blogunk egy kicsit a Maslow-piramis felsőbb fokát alkotó oknyomozó szerepkörben is tetszeleghessen, rögtön le is törjük a frissen keltett lelkesedést, ugyanis a forgalmazó elmondása szerint a vyškovi söröket a viszonteladók nem akarják vinni, merthogy megszokott márkák, meg a multik kizárólagos szerződései, stb, így boltokban csak a 'Cseh Sör', vagy valami hasonló fantázanevű low-end sörükkel találkozhatunk (Budapesten például a Király utcai Csemege szupermarketben), a többi fajtát csak a telephelyükön lehet elérni, ami a fővároscentrikus közgondolkodás számára meglehetősen kellemetlen módon Kazincbarcikán található, a Vámos Ilona út 1. szám alatt. Elmondásuk szerint korábban más cseh másodvonalbeli egzotikumok kereskedelmével is próbálkoztak (például a náchodi Primátorral), dehát a piac. Szóval ha Ön kalandvágyó és jó marketingkészségekkel rendelkező kiskereskedő, ne habozzon, áruljon Vyškovské-termékeket, sokat.
Alkoholtartalom: 4,5 V/V %
2008. 07. 26.
