cseh félbarna sör

Aki azt hitte, hogy a Sváteční ležákkal és a Černé pivóval kimerültek blogunk Bernard-tematikájú cikkírási lehetőségei, súlyosan téved: legutolsó vonatkozó bejegyzéseink óta ugyanis a köztestermék Jantarový ležák is begyűrűzött a budapesti viszonteladás underground rétegvilágába, a maga hagyományszerűen csatosüveges, pasztőrözetlen és szűretlen mivoltában. A Bernard, pontosabban fogalmazva a humpoleci sörgyár palettája ugyanis szemlátomást túlnyúlik a méltán híres világos és sötét változaton; mai félbarnánkon felül néhány nem-csatosüveges világost és egy 'OX' nevű tizennégy fokos valamit is magában foglalva.

Megjelenése az alapszínen és néhány értelemszerűen különböző feliraton túl semmiben nem tér el a közepesentávolirokon-ajándék szerepet erősítő elegáns, szláv-konzervatív Bernard-egyenköpenytől, bár vörösesbarna alapszíne okán biztosan kevesebb banki ügyintéző választja pont a Jantarový ležákot a hóbortos unokatestvérnek, mint a júzerkompatibilisebb, korábban említett típusokat, dehát ez legyen az ő bajuk. A KK baja elsőre az volt, hogy két heti fektetett tárolás után a palack falán letapadó fehér párnáról azt hitte, megromlott drága pénzen vett pasztőrözetlen söre, és már épp kezdett volna szentségelni, amikor felébredt benne a kognitív aktivitás tűnékeny szikrája, és rájött, hogy az élesztős sörben nem megy csodaszámba, ha lerakódik az élesztő. Elméletünket utóbb bizonyítani is sikerült, amikor némi rázogatást követően a kifogásolt lerakódás nem a palacknyakba vándorolt tovább lebegni, ahogy a kedves, megbízható penészgombák szokták, hanem nyomtalanul feloldódott anyaközegében, mi pedig békésen alhattunk tovább a kóstolás ma elérkező napjáig.

Színre inkább barnának mondanánk immáron kitöltött sörünket, legalábbis egy Steiger Tmavýhoz jóval közelebb áll, mint a félbarnaság hazai zsinórmércéjének is csúfolható Borostyánhoz, dehát ha Humpolecben azt írták a hátcímkére, hogy polotmavé pivo, mi nem fogunk vitatkozni. Az illatfaktor nem az erős oldala ležákunknak, némi meghatározhatatlanul sörös hátterű szénsavon kívül mást nem igazán érez legalábbis blogunk, így kóstolás előtt. Íze ellenben annál összetettebb: elsőként némi kesernyés, erősen pörkölt maláta nyit, folyamatos komlós hátszéllel; kettősükből idővel rövid kávés, néhol savanykás jegyek kezdenek osztódni, némi fémes felhanggal, és nyomokban azzal a vicces ízzel, amit a sült gesztenye héjának odapörkölt fele szokott a KK ínye alá csempészni unalmas novemberi délutánokon. Kellemes, játékos sör, amit csak tovább színeznek az aljára időközben lerakódó kis élesztőmorzsák. A korábbi Bernardok egy árnyalatnyival komolytalanabb társa, pont ilyen irritáló napokra, mint amilyen a mai volt.

Alkoholtartalom: 4,7 V/V %

2009. 01. 12.