belga barna ale
Mai cikkünk is az anakronizmus molyszagú jegyében fogan, mint már sok korábbi sorstársa: ezúttal a karácsonyról lemaradva van szerencsénk beszámolni a negyedik fajta, országunkban kapható szezonális belgáról, ami egyúttal legalább nemrég berekesztett Corsendonk-folytatásosunkkal is kontinuitást alkot - csak hogy ilyen szép szakhatósági műszóval éljünk -, az elmúlt hónap írásainak szinte szívcsakrájaként. Késedelmes megjelenésének oka egyébként nem túl bonyolult, nem is érdekes: karácsony előtt a KK sehol nem látta olcsón, aztán letett a reményről, hogy még kapható legyen, aztán pár napja egyszer csak ott bámult ránk az Intersparban, ezerötért, 0,75-ös kiszerelésben. Biztosan a pravoszláv karácsony kedvéért.
Ha a sztenderd 0,33-as Corsendonk-üvegről azt írtuk, hogy "modern, nyugat-európai értelemben vett, csipetnyi klerikalitással színezett, puritán-elitista konzervativizmus", a Christmas elképesztően, még az alacsony szekulárisbelga szintet is alulról verően vásári megjelenéséről már szinte erkölcsi kötelességünk a lehető legtöbb fikázó elemet beszőve értekezni: a kistérségi szociális ruhavásárok szórólapjait idéző, WordArt-gyanús betűkkel díszített, anakronisztikus megagiccs címkén a márkavédjegyjellegű Mária-ikon képe az egyetlen, ami a minőség halvány szikráját is megcsillantja az előítéletes, a külső alapján döntő, buta fogyasztó egyenirányított gondolataiban. Ennek nyomán a Corsendonk-dizájnerek vagy ízlésficamosnak, vagy kínaibolt-függőknek véli a célközönségét, vagy esetleg csupán arra játszanak, hogy a ronda megjelenés eltántorítja a bárdolatlan ízlésű, alkalmi vevőket, és így a teljes készlet a szakértő, név alapján vásárló, a vizuális ingereket figyelmen kívül hagyó kaszt birtoka lehet.
A Christmas Ale jóval édesebb, karácsonyszerűbb változat, mint akár a Pater, akár az Agnus volt, illatában némi meghatározhatatlan fanyarság érvényesül, amit közepesen telt, aszalt szilvára hasonlító vezérfonalú íz követ. Karaktere nem teljesen egyértelmű: fenti tulajdonságai nagy, széles formátumú érvényesülési mezőt feltételeznek, sörünk mégis szokatlanul könnyed, akár egy teljes nagyüveggel is észrevétlenül le lehet gurítani belőle, per kopf (legalábbis blogunknak sikerült); a gazdag, bár nem túl trükkös ízvilág után fellépő, telítettségelmaradás-specifikus hiányérzet szinte evolúciós szupernormális ostorként hajt a további és további kóstolók felé, amelyek végére mégsem leszünk semmivel sem közelebb az áhított megvilágosodáshoz. Marketingszempontból nagyszerű sör az ilyen, a hálátlan sörkóstoló mégis csak kellemes, de érdektelen iparosmunkának fogja nevezni, záró ízlésvétségként harmadik személyben nyilatkozva saját véleményéről.
Alkoholtartalom: 8,5 V/V %
2009. 01. 14.
