cseh világos sör
A tegnapi, tízenhármas Primátor után sorrend szerint a tizenhatosnak kellenne következnie, de azt korábban már abszolváltuk, így ma egyből a második legerősebbhez, a világos Rytířskýhez lehet szerencsénk. Neki a színkódok közül - valószínűleg találomra - a kék jutott, vele kapcsolatos fő felvezető dilemmánk pedig ezúttal a pontos behatárolásához köthető.
A megszokott, békés alsóerjesztésű világos sörök ugyanis, amiket ászoknak (=lagernek), pilzeninek, meg hasonlóknak szoktunk hívni, szokásos alkoholtartalmukkal még öt százalék fölé is csak alkalmanként szoktak mozogni (kivéve persze a magyarhoz hasonló észak-balkáni fogyasztói kultúrköröket, ahol az alacsony alkoholtartalom a bóvliság determinisztikus indikátora, így minden, magát prémiumnak beállító sör át kell ugorja a lélektani 5,0 %-ot), a kilenc százalék pedig már leginkább a duplabak sörök törzsterülete, amik valóban lehetnek barnák és világosak is, így ha ez lenne a Rytířský öndefiníciója, szemünk sem rebbene. Ebben azonban nem lenne sok poén, és ezt határozottan így érezhették a náchodi sörgyár emberei is, ugyanis a cseh lábjegyzetszövegben a rusztikus 'különleges világos sör' (speciální světlé pivo) felirat szerepel, ami nem túl sokatmondó, ezért a szlovák fordítás még ezt is túlszárnyalja és egyenesen 'svetlý porter'-ként definiálja sörünket. Ez azért vicces, csak hogy a szakirodalmat nem hobbiszerűen forgatók is jól szórakozhassanak, mert a porter egy főként angolszász és felsőerjesztésű, szinte biztosan fekete színű sörtípus; ezzel szemben a Rytířský cseh, alsóerjesztésű és világos. Igaz ugyan, hogy a háború előtti, boldogabb sörkultúra idején Magyarországon is szokásban volt mindenféle erős sötét sört porternek nevezni, dehát mai vizsgaalanyunktól ez a megengedő definíció is olyan távol van még, mint Žatec Newporttól, csak hogy ilyen kedvesen kockán fejezzük ki magunkat.
Színre majdnem megegyezik tegnap fogyasztott félbarna Primátorunkkal, íze azonban a tökéletesen öncélú erőssörséggel definiálható leginkább: zavaros, malátaalapú illatát fojtó, harmóniátlan ízgazdagság követi, melyben egyszerre jelentkezik az erős komlózottság és a töméntelen mennyiségű, alkoholba áztatott maláta (árpa és búza megintcsak egyaránt), gégebénító szénsavassággal súlyosbítva az összképet. Szemlátomást a Rytířský esetében is alkalmazásra került a közkedvelt régiós formula, miszerint erős sörnek nem kell a pallérozottság, mert az alkohol elviszi a hátán az egészet. Nos, nem, bár kétségtelen, hogy az ízbeli anomáliák kilenc százaléknál kevésbé érvényesülnek, mint ötnél vagy háromnál, dehát nincs önérzete annak a sörkóstolónak, aki ne torolná meg, ha ilyen zsigeri módon próbálják megvezetni. Ráadásul épp a Rytířský az egyetlen olyan Primátor, aminek a régi dizájn rosszabbul állt, mint az új.
Alkoholtartalom: 9 V/V %
2009. 02. 05.