cseh szűretlen világos búzasör
A KK egy pillanatra felülemelkedik végeláthatatlan, fullasztó idődeficitén és lezárja régóta érlelt Primátor-teleregényét, egy üveg - cseh viszonylatban meglehetősen ritka jelenségnek számító - búzasörrel. Valamilyen rejtélyes okból ugyanis, dacára a meglehetősen közeli német nyelvterületek ilyen irányú elkötelezettségének, Csehországban a búzasörnek sem különösebb újkori hagyományai, sem kultusza sincsen; és csak az elmúlt cca. tíz év ízléshullámzása nyitotta meg a kísérletezőbb kedvű üzemek előtt a terjeszkedés új horizontját. A Primátor pedig, mottójának megfelelően ('specialista na pivní speciály'), nem maradhatott ki belőle, aminek eredményeként a sok-sok, százalékdekorált kupak mellett multipakkunkban egy 'W' jelzésű is maradt.
A keresztségben (ami tagadhatatlanul a szervilis germanofília szép megnyilvánulása, egyébként) a Weizenbierhez a szürke (ezüst?) színkódot párosították a Primátor-egyenruhabirodalom beosztott szabói, ami önmagában nem jelentene sem értéktöbbletet, sem -deficitet márkatársaihoz képest, így az egyéniséget inkább a kicsit metróállomáslogószerű, már felemlegett kupakkal igyekezték biztosítani. Ezen kívül üvegünk mindenben hozza a nemzetközi búzasörsztenderdeket, egészen a hátoldalon feltüntetett kis 'Wheatbeer for Dummies'-ihletettségű kitöltési útmutatóig (tölt-ráz.tölt) bezárólag, érdemleges nemzeti elhajlások nélkül.
Noha blogunk alapbeállításban elítéli a vakon űzött konformizmust, ezúttal mindenképp érdemes utánoznunk a fenti útmutatóból elsajátítottakat, ugyanis az üveg kétharmadának kitöltése után még kissé sápadt és kifejezetten tükrös Weizen a seprő utántöltésével olyan vidám tojássárgájaszínűvé változik, amit talán a Rotburger szűretlen világosa óta nem is volt szerencsénk látni. A gomolygó élesztőfelhők lassú eloszlásával sörünk habja is kezd a tolerálható szinthez közeledni, így megállapíthatjuk, hogy mind illatra, mind ízre valahol a Zlatý Bažant Pšeničné és a Szalon Búzasör átlaga környékén mozog, ám szerencsétlen módon rendre az előbbihez húz erősebben. Bíztatóan testes, citrusos illatát erőtlen, némi enyhén savanyú csapvíz és sok-sok élesztő keverékéhez hasonló (bár ennyire azért nem rossz) test követi, fent említett szlovák párjához hasonlóan. Utóíze majdnem tűrhető, főként ha nem tizedmásodpercekben lenne mérhető, így azonban emlékét is csupán a tobzódó élesztőzacc jellegtelen kövesedése képviseli.
Összegzése egyben a Primátoré is, minthogy ezzel végeztünk minden gyártott típussal, a különféle pótszerjellegűeket és a mezitlábas világost leszámítva, így ideje, hogy ítéletet mondjunk az üzem fölött, már amennyire ez elméletileg lehetséges műfaj egyáltalán. Szóval a nagyszerű, bár tagadhatatlanul kissé extrém ízvilágú Double megismerése után szinte minden további náchodi termék kiábrándtó, legalábbis a cseh átlaghoz képest; túlbonyolított, mellékízekkel teli testekkel, melyek közül talán a Polotmavý és a Stout bizonyult csupán eredeti jegyeket is felvonultatni képes, figyelemre méltó akciónak. Mindazonáltal nyugodtan vásároljanak minél többfélét, ha valami véletlen folytán beléjük botlanak, legalább Önök is megbizonyosodhatnak róla, hogy a Moraván onnan sem minden maga az életre kelt Hrabal-regény.
Alkoholtartalom: 5 V/V %
2009. 02. 20.
