szlovák világos sör
A tavalyi év során összesen egy darab szlovák sörről sikerült a KK-nak tudósítania, ami mégiscsak tarthatatlan állapot, így, a dinamikus belehúzást illusztrálandó, most egyből januárban belengetünk egyet: az Urpiner tizenhat extraktfokos erőssörét, egyenest Besztercebányából (pontosabban, kis áttétellel, a Különleges Sörök Boltjából). Furcsamód a gyárral kapcsolatban legfőbb személyes élményünk, hogy valami miatt évekig biztosak voltunk benne, réges-régen bezárt, pedig nem, mint erről például a salgótarjáni resti barnasörkínálata alapján is volt szerencsénk meggyőződni. Ezzel viszont egyúttal feljebbléptünk a következő szintre és blogunk fő baja az lehetett, hogy az említett barnán és a tízes világoson kívül más típusokat, mint például a honlapon is incselkedő 16-ost (bár igazából a hatos portfólíóból ez tűnt egyedül érdekesnek a már próbált barnán túl), lényegében esélytelennek tűnt megszerezni. De akkor, miután már végleg lemondtunk róla, az Adria sétányban megtörtént a csoda és tudtunk venni egy 0,33-as üveggel.
Valahol épp ez a vicces a sörbuziskodásban: bemenni a szakboltba és venni négy euróért valamilyen kilencvenkilenc pontos belga vagy amerikai sört egyáltalán nem olyan nagy kunszt vagy élvezet, mint kicsi és nehézkes helyen lévő boltokat-vidéket-országokat járni érdekes, bár objektív minőségük terén jóval harmatosabb sörökért: az előbbiből kilúgozódik a felfedezés, a verítékes munka öröme, a kiválasztottságérzet - és a szakboltos kategóriából legfeljebb az extrém drága sörök tudják mindezért kárpótolni az embert, de azért az még mindig nem az igazi. Mindenesetre lett tizenhatos Urpiner, lehet kóstolni, előtte pedig nézegetni a - gyármérethez és geopolitikai realitásokhoz képest - meglepően elegáns, letisztult, egyszerű címkét, hozzá a csehszlovák prémiumfétis arany nyakfóliát (amit itt szórakoztatóan szlávos hangzású magyar kísérőszöveg mellett tekinthetünk meg), pozitívabbak szinte már nem is lehetnének blogunk várakozásai.
Épp ilyenkor lehet általában olyan szép ízeseket szopni a kóstolás fázisában, így minél gyorsabban igyekszünk elébe menni a pofonnak. Pedig felesleges a sietség: az Urpiner egyáltalán nem bizonyul rossznak; az édeskés erőssör-illatot a kategóriához képest meglepően határozottan komlózott, ugyanakkor karamelles-pálmaolajos karakterű malátával is bőven ellátott test társul, ami valahol kellemes, noha kissé kétpólusú - minél tovább kóstolgatjuk, az a pimasz komló annál jobban kilóg belőle. Igaz, anélkül átlagos tucatpéldája lenne a 'european strong lager' címkével bekategoriálni szokott csoport kelet-közép-európai szekciójának, míg így annak egy tudathasadásos variációs ismétlésévé küzdhette fel magát. Ettől persze nem lesz rossz, de a kategóriánként külön-külön továbbpotméterezett ízintenzitások összehangolatlan hálózata valami olyasmi élményt kelt a gyanútlan fogyasztóban, mint amilyennek a nagy gyárak erősre főzött alapsörét képzeli az ember, amiből utóbb visszahigítják az egyes piacra kerülő márkákat. Iparváros, indusztriálsör.
Alkoholtartalom: 6,5 V/V %
2010. 01. 14.
