német szűretlen világos búzabaksör
Kihasználva a - remélhetőleg most már a végét járó - ocsmány időt, a KK ma egy izmos és remélhetőleg nagyszerű ízű búzabaksört kóstol, amit még valamikor március környékén vehetett és azóta a hűtőben rohasztja. A harminc fokban hasonlókat úgyis egy fél fokkal kevésbé lesz már élvezetes kóstolni. Sörünk német, és mind szinte minden hasonló társára, erre is a Sörspecialista.hu-nál sikerült szert tennünk; ahol egyébként is méretes kollekció kapható most már Pyraser-sörökből (lista szerint épp öt). A főzdének ugyan meglehetősen dános (vagy görögös, ízlés szerint) hangzású neve van, mégis Bajorországban (közelebbről Frankföldön), egy Pyras nevű faluban üzemel - értelemszerűen innen jön a név is.
Eléggé szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy sikerült - ráadásul Budapesten - épp kifogunk a Weizen-Bockot, ugyanis idénysör, a palack hátcímkéjén is ott díszeleg piros alapon a "Nur für kurze Zeit" felirat. És ha már palack, érdemes kitérni a Pyraser márka egyik sajátosságára, a csavarzáras üvegre is, amit eddig csak az Ulmer Winterbock-nál volt szerencsénk látni - erre itt a végtelen szortiment összes tagjánál ez az alapértelmezett állapot. Összesen, ha jól számoltuk, az idénysörökkel együtt huszonegyféle Pyraser készül, nagyjából minden hagyományosan németnek mondható típust lefedve, a sokgabonás sörtől kezdve a karácsonyin és az alkoholmentes radleren keresztül a szűretlen pincesörig. Az elülső címkét pedig végképp csak szeretni lehet: egy festett zerge karcsú búzasörös poharat nyalogat, nyakában komlókoszorúval.
Kitöltve meglepően világos, fény felé fordítva olyan, mint a tojássárgája, ráadásul vastagon zavaros is; kis felhőkben ül el benne a kiöntött élesztős üvegalja. Illata nagyszerűen búzabak, édes vonások, benne korianderrel, karácsonyi süteményekkel. Ha kellően felcsigázva bele is iszunk, elsőre sűrűnek és testesnek tűnik (mint minden búzabaksör), erősebbnek és alkoholosabbnak érződik, mint amilyen valójában - de csak néhány rövid pillanatra, amelyek leteltével azért előbújik az erődeficit pl. egy Aventinusszal szemben (hogy a Schorschweizen 13%-ról ne is beszéljünk). A 6,8 alkoholszázalék persze annyira nem légies, hogy amolyan észrevétlen stílusban lecsúszhasson, de érezhetően könnyebben iható a fent említetteknél. Szerencsére ez nem jelenti azt, hogy ízfronton bármiféle lemaradást produkálna: a szeszbe ágyazott, gabonamalátásan édes alapra szegfűszeges narancs, koriander és hasonló ünnepi fűszerek épülnek; némi vanília is kiérződik - a háttérben mindemellett viszont a hőmérséklet növekedésével egyenes arányban tűnnek elő a citrusos jegyek (főként lime), miközben a teljes ízélményt keretbe foglalja egy sajátos, egyúttal kellemesen meghitt, kockacukorszerűen édes köd. Mindez bármilyen buzisan is hangzik, összességében azt jelenti, hogy van olyan búzabak, ami a maga természetszerű erejével együtt is szinte ivósörnek tűnik a mezőnyben: tele van játékos, sokrétű, mégis vaskos ízekkel; úgy tűnik, búzabakból szinte lehetetlen nem ötpontosat kihozni. Tavaszvárónak tökéletes, mégha ez így június harmadikán egy kicsit hülyén is hangzik - az ablakon kinézve a megállapítás mindenesetre értelmet nyer.
Alkoholtartalom: 6,8 V/V %
2010. 06. 03.
