német félbarna sör
Ma borzasztó kreatívak leszünk és két korábbi kellemes német sörélményt próbálunk meg egy harmadikban ötvözni, azok egy-egy domináns attribútuma szerint. Ezek közül az első a Riedenburger 5-Korn Ur-Bier által képviselt sokmagvasság lesz, míg a másik - kissé egyszerűbb szempontként - a Pyraser sörfőzde mint gyártási hely, ami a nemrég menüre került Weizen-Bock-kal lopta magát szívünkbe. Külön-külön tehát mindkét vonás érdekes volt, így most, minden kockaságunkat bevetve, azon kísérlünk meg izgulni, hogyan hat azok vegyítése: egy Pyraser-féle többgabonás sör (beszerzési helye természetesen a Sörspecialista.hu). Külön izgalmi faktornak ajánlkozik, hogy a Riedenburgerben felhasznált ötfélemagos recept (árpa, búza, tönkebúza, tönkölybúza, vadalakor) ez alkalommal más formában manifesztálódik; a Pyraser a főszerepeket játszó árpa és búza mellé a tönköly - rozs - zab - tönke-négyesre esküszik, már ha nem keveredtünk el nagyon a német gabonaalfajnév-fordítások gusztustalan útvesztőjében. (Ha esetleg valakinek ellenőrizni támad kedve, az eredeti nevek Dinkel, Roggen, Hafer és Emmer.)
Saját, a Riedenburgernél már begyakorolt kóstolási hagyományainknak megfelelően a Pyraser 6-Korn Bier-t is a szavatossági idő lejártát követően kóstoljuk, ez alkalommal három héttel. További érdekes információkban az üveg nem bővelkedik; a zár még mindig csavaros kupak, a dizájn rurális és érdektelen, talán csak a magyar nemzetiszín szalagokat lehet érdemes a vicc kedvéért megemlíteni, amik a szöveg keretét alkotó gabonakoszorút kötik át augusztus huszadikai kenyérszentelős stílusban. A magyarázat persze biztosan prózai; a piros-fehér-zöld trikolórt rajtunk (továbbá az olaszokon, a bolgárokon, a perzsákon és a tádzsikokon) kívül sokfelé szeretik még - noha a KK a közigazgatásilag releváns tényezők közül sem Mittelfranken régió, sem Landkreis Roth, sem Thalmässing község színei között nem talált hasonlót, így a kérdést a heraldikailag képzettebb internet-felhasználókra hagyja, és marad inkább a sörkritizálásnál.
Alkalom adódik bőven, például hogy a 6-Korn Bier - felháborító módon - nem túlzottan szénsavas, ellenben a lelkiismeretes rázogatással kísért kitöltés dacára is kis egész élesztődarabkákkal folyik, épp mint nemrég a Störtebeker Roggen-Weizen esetében, ami még mindig kiábrándító egy picit. Úgy látszik, a gabonákkal való játék ebbe az irányba tereli a sört, legalábbis Németországban. Színre opálos sárgásbarna; illatában a különféle alkoholos italok erjesztési közegeit idéző tompa, szén-dioxidos pinceszag jellemzi. Íze, abszolút meglepetésként, hasonlóan visszafogott: az alapokat képező, könnyed limonádéjellegű, búzasörös jegyekre nem épül túl sok minden, a fősodorban talán csak némi hőre erősödően édeskés és újszerű malátás jelleget lehet fellelni - biztos zab (vagy nem). Ami mégis érdekessé teszi (és egyben megmenti a kritikus szintű jellegtelenségtől) a Pyraser gabonaszemlesörét, az utóíz, ami erős, élénk vonásokkal támadja a KK gégefedőjét. Noha épp támadási helyszínéből fakadóan nehéz részletesebben megállapítani, mi okozza a szájpadlásvégi bizsergést, leginkább aszalt szilvát és alkoholban áztatott erdei gyümölcsöket lehet kivenni, olyasféleképpen, mint ahogy a búzabaksörök szokták. Valószínűleg ebben ölt testet a sokféle gabona összefőzése, hiszen a 4,6-os alkohol nemigen magyarázhatja a csipős, komplex búcsúzó ízkavalkádot. A 6-Korn Bier megítélése viszont még ezzel együtt is ellentmondásos, hiszen a fősodor nem mutat szinte semmit a kötelező, frissítő ízű búzás alapszinten túl; az épp leírt utóízek pedig meglehetősen sajátos és nehezen kiélvezhető módon jelentkeznek, nem éppen koherens benyomást keltve. Nehéz a kettőt összevetni, de a Riedenburger sokgabonása úgy tűnik, azért csak jobb volt.
Alkoholtartalom: 4,6 V/V %
2010. 06. 19.