cseh ízesített világos sör
Látszik, hogy az utóbbi években elkezdte csúnyán kényeztetni az élet az egyszeri sörbarátokat: három-négy éve még minden kósza sörfesztiválra úgy járt el a KK is, mintha legalább valamiféle életelixírt kínálnának. Ennek fő oka minden bizonnyal az, hogy a feltételezés nem állt távol az igazságtól: az első Cseh Sörfesztivál idején (2008) még például Pilsneren és Staropramenen kívül lényegében semmilyen cseh sört nem lehetett kapni Budapesten. Ma ilyen problémánk nincs, az embernek legfeljebb azon kell tépődnie, hogy a hat ismertebb cseh söröző és a néhány alkalmi sörforrás közül épp melyiket válassza napi betevő Černá Horájáért vagy vyškovijáért. Ennek megfelelően csökken a fesztiválok izgalma is, hiszen már nem tudnak sok újat mutatni - ez persze nem feltétlenül baj, hiszen nem mindenki elszánt, kocsmavadász sörbuzi azok közül, akik szívesen isznak Bernardot vagy Novopackét, egy Deák téri fesztivál tehát most már elsősorban a kevésbé elszántaknak szól.
Meg egy kicsit a KK-jellegű sörbloggernek is, hiszen néhány újdonságot azért még mindig sikerül prezentálni a kedves szervezőknek és partnereiknek. Az idei cseh fesztiválon ugyan (főként az időközben egyre nagyobb tartományt lefedő tematikus sörözők miatt, de) annyira nem tobzódtunk az újdonságokban, azért csak előfordult némi "kolostori sör" - aminek a kommunikációjából ugyan nem derült ki, hogy honnét származik -, valamint többek közt a ma fogyasztandó üveges Konrad is. Azon kevés középkategóriás cseh főzdék egyikétől, amiknek eddig a leghalványabb nyoma sem volt Budapesten.
A Szudéták egykori központja, Liberec egyik külvárosában található főzde meglepően széles - noha cseh viszonylatban inkább átlagosnak nevezhető - kínálattal operál, aminek a 8 és 12 Balling-fok közé eső világos, félbarna és barna sörökön túl még egy 14 és egy 16 B°-os "speciál", illetve aktuális sörünk is tagja. Ennek neve eredetileg a címben is szereplő "sváteční červený ležák", azaz "ünnepi vörös ászok" volt, és noha a gyár honlapján most már a fél fokkal fantáziadúsabb "červený král" (vörös király) márka alatt szerepel, mindkét verzió igen pontosan írja le azt a valóságot, amire a KK távolról sem gondolt a sör kinyitását megelőző percekben. Ugyanis, szégyenszemre, mindennemű háttérismeret nélkül vettük meg a sört a fesztiválon, így a névből le is szűrtük az obligát tanulságot: lett egy ötszázalékos félbarnánk. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, ugyanis a szokásos összetevőkön túl el van rejtve a címként a "bylinný extrakt" (gyógynövénykivonat) kitétel is, ami nem az átlagos, vörösnek csúfolt félbarnasággal, hanem egy egészen szokatlan piros árnyalattal ruházza fel a sört, ami eredendően - azaz malátájának pörköltségi foka szerint - inkább világos volna valószínűleg. A bizarr árnyalatról kép itt található.
Miután a KK meggyőződött róla, hogy nem valamiféle ipari színezék áll a sajátos megjelenés mögött, egy fokkal bátrabban kóstoltunk bele a Sváteční červený ležákba, de igazság szerint semmi különöset nem tapasztaltunk. Elsőre puffasztottrizses illat, majd a korty elején hasonlóan cellulózos profilú üres malátajegyek tűnnek fel, kissé csalódásba hajló érdektelenséget kiváltva - de hál'Istennek a végén azért villant egyet sörünk, meglepően élénk komlós vonulatot rántva ki farzsebéből, amiből kifejezetten nehéz eldönteni, hogy mi tartozhat a saazer-szerű aromakomlóhoz, és mi a titokzatos gyógynövényekhez. A hagyományos, orvosságba hajló jegyek árulkodnak ez utóbbiak jelenlétéről is ugyan, ám erős és hatékony összefonódásuk a komlóval tulajdonképpen egyesíti azokat egyfajta alternatív, új keserűségben. A probléma így csak annyi marad, hogy nincs semmi egyéb karakter, ami elvinné a sört. Kisüveges, egydimenziós zsánersör, a műfajból akkor inkább már a Ferdinand Sedm kulí.
Alkoholtartalom: 5 V/V %
2012. 07. 16.