magyar világos sör
Egyáltalán nem vagyunk büszkék arra, hogy az elmúlt időben ennyire kiritkultak a bejegyzések a Kontár Komlókutató blogon, de legalább annyi vigaszunk akad, hogy így elmondhatjuk: másfél hónapja kizárólag Monyo-sörökről írunk. Ami akár indokolt is lehetne, hiszen az egyik leginkább szem előtt lévő új generációs kisüzemről van szó, aminek számtalan söre készült már, és ami ehhez képest korábban mégis valamelyest alulreprezentált volt a kóstolásainkban. A valóság persze, mint mindig, most is jóval prózaibb: szó sincs tudatos kóstolási stratégiáról, a sörhűtőnk készletei alapján jött pont így ki a lépés.
A Culáger történetesen a Monyo alapsöre, pontosabban az lenne, ha egy olyan főzdéről beszélnénk, ami klasszikus stílusok főzésével definiálja magát. A Monyo nem így tesz, így talán pontosabb, ha úgy fogalmazunk, hogy a Culáger a főzde főhajtása a mainstream örökség felé, amihez fizikailag egyébként jóval közelebb is áll, mint azt termékpalettája sejtetni engedné, hiszen a Maglódi út 44., ahol a Monyo (valamint a Mad Scientist, a HopTop és a Horizont) működik, eredetileg a Fővárosi Sörfőző Rt. gyáraként épült. Igaz, nem túl sokáig őrizte a funkcióját: 1934-ben felvásárolta a kor mamutja, a Dreher-Haggenmacher, majd be is zárta, a háború után a Globus konzervgyár kapott helyet benne, ma pedig félig rom, félig ipari park. Mindez pedig a korábbi gondolatmenetet folytatva azért érdekes, mert a Culáger, ha kicsit képzavarosan is, de a hely nagyipari lelke előtt tisztelegve jelent kivételt a felsőerjesztésű, haladó sörtípusok közül, amiket a Monyo egyébként főzni szokott. Valószínűleg nem véletlen, hogy a Monyo-sörmester Németh Antal saját főzdéjében, a Hedonban is van egy hasonlóan nosztalgikus tétel: ott a nagykanizsai sörgyár egykor volt klasszikus népsörét, a Balatoni Világost parafrazeálják Balatonvilágosi néven. A párhuzam még folytatódik is: akárcsak a Fővárosi Sörfőzőt, úgy a kanizsai sörgyárat is a Dreher vásárolta fel és zárta be – csak jóval később, 1999-ben.
Ma viszont nem a normál Culágert, hanem a frisskomlós Harvest Editiont kóstoljuk, ami a Hop Harvest farvizén kapott egy adag frissen szüretelt váli komlót még az októberi szüret idején. Elsőre ez ugyan nem érvényesül kifejezetten, pohárba töltés után fülledt-fémes-répacukros illat érződik csak, halvány kozmaolajjal és valamennyi malátával. Színe cserébe abszolút klasszikus világos-arany, egyszersmind közepesen opálos. Kortyérzete elsőre elég szénsavas, ami kicsit túlerjedt hangulatot kölcsönöz neki, de ha ezeken a rétegeken átrágjuk magunkat, akkor egy viszonylag pontosan felidézett klasszikus német pilseni bújik ki az álca alól. Ez a magunk interpretációja szerint nagyjából annyiban különbözik a csehtől, hogy szárazabb-leerjedtebb a malálaalapja, a hallertaui komló pedig virágosabb, mint a žateci.
Látszik, hogy mégsem volt alaptalan az ösztönző üzenet, ami a Hop Harvest és a mostani Culáger-különkiadás marketingjében is megjelent, mármint hogy a frisskomlós söröket minél hamarabb igyuk meg (ami a – persze valamivel erősebb – Hop Harvestben másfél hónapja még abszolút irrelevánsnak tartottunk): a Culágerben már egyáltalán nincs jelen az a tipikusan friss, élő vibrálás. A komlózás tökéletesen klasszikus módon jelenik meg benne, talán csak annyiban látszik a harvest edition fajtajelleg, hogy a komlókeserű intenzívebb annál, amit a leírás alapján vártunk volna. Persze mivel (eléggé el nem ítélhető módon) a sima Culágert nem kóstoltuk, valójában fogalmunk sem lehet róla, nem hasonlóan markáns-e eleve a komlózása. Mindenesetre a kortyvégen már abszolút tombol a sűrű, gyógyszeres keserűség, és ebben a tömegben már a virágos hallertauer-karakter is inkább mézzé változik át.
Kellemes alternatív németpilseni, bár illatban vannak problémái, de lehet, hogy ha idejében, valóban frissen komlózva kóstoltuk volna, nyoma se lett volna ilyesminek. Mint ahogy az is valószínű, hogy ez esetben azt a bizonyos hiányolt, vibráló ízfrissességet is megtalálhattuk volna még, és sokkal pozitívabban alakult volna a kóstolási élményünk eredője. A sok komló viszont jelen állapotában is jól elfér ebben a stílusban, a Kout na Šumavě-i pilsenik például nagyjából ugyanezt a karaktert hozzák, csak csehebb irányból, és kifejezetten sokra értékelt sörök. A lényeg: ha ügyesek lettünk volna, frissen kóstoltuk volna.
Alkoholtartalom: 5,1 V/V %
2017. 01. 19.
