cseh világos sör
Akár azt is gondolhatnánk, már semmi értelme sörözni menni Csehországba, hiszen Budapest is tele van cseh sörözőkkel, és nem csak hogy olyan, pár éve még vadul kutatott márkák érhetők el számtalan helyen, számtalan kiszerelésben, mint a Svijany, a Primátor, a Ježek vagy a Holba; de még olyan apróbb főzdék sörei is rendszeresen csapra kerülnek, mint mondjuk a Maxmilian vagy a Kout. Sőt, a tartályos pilseni is állandó szereplő lett a városban.
Csakhogy a cseh sörök magyarországi expanziójával párhuzamosan lezajlott egy csehországi, belső expanzió is: míg 2007-ben 110 sörfőzde működött az országban, ma épp 412 – így a sörturistáskodásnak változatlanul van létjogosultsága, csak a hangsúlyok tolódtak el valamelyest. Már nem az a fő feladat, hogy találjunk olyan kocsmát, ahol nem Kozelt, Gambrinust, Budvart vagy valami hasonló országos nagyüzemi sört csapolnak, hanem az, hogy megtaláljuk azt a jó pár kisüzemet, ami lényegében bármely cseh települést kiválasztva a tíz kilométeres körzetünkben üzemel éppen.
Ráadásul ez a növekedés elsősorban a mikrofőzdék révén ment végbe, úgy, hogy a klasszik, nagyüzemi sörgyárak közben sorban zárnak be – a prágai Braníkhoz hasonló komolyabb üzemek és a vyškovira hasonlító kisebb, regionális sörgyárak egyaránt. A dél-morvaországi Znojmóban is az országos trendekhez hasonló folyamat ment végbe: a patinás városi sörfőzdét (a Hostant) felvásárolta a Heineken, valamennyit modernizált rajta, majd 2009-ben inkább bezárta. A helyi márkák gyártását átvitte előbb a szintén tulajdonában álló Starobrnóba, majd utóbb a szintén tulajdonába került Krušovicébe. A város ezt követően hat évig maradt sörfőzés nélkül, amikor egyszerre két projekt is elindult: egyrészt a bezárt sörgyárban egy komolyabb, városi részvétellel, régészeti feltárással, idegenvezetéssel és hasonlókkal felturbózott új üzem, a Znojemský městský pivovar, ami városszerte több sajátmárkás helyen is méri a söreit. Másrészt egy jóval kisebb, alapvetően a város első, 2010-ben megnyitott kisüzemisörös kocsmáját, a Pivnice U Šnekát ellátó, hasonló nevű üzem – nyilván ez utóbbi az obskúrusabb, így tőlük kóstoljuk most az egyetlen sört, amit üveges kiszerelésben meg lehetett venni a Šnekában.
A számos újabb kisüzemi iskola közül – ami az up-to-date nemzetköziességtől a kispolgári steampunkon át az őszinte minimálbukolizmusig képes terjedni – a Pivovar U Šneka egyértelműen az utóbbihoz tartozik. Erősen fénymásolásgyanús, kisebb betűs részeinél alig olvasható címkécske, egyszerű dizájnka, valamint gyanúsan egy kocsmára (természetesen az U Šnekára) szorítkozó értékesítési hálózat.
De még mielőtt kóstolnánk, a biztonság kedvéért újra felidézzük, miket érdemes általában kóstolni Csehországban: könnyű lagersöröket. Ezen belül lehet prágai stílusú barnát, félbarnát, de leginkább világos pilsenit, tízestől tizenkettesig (Balling-fok, ugye). Létezik persze újabban egy csomó jó ale is, de míg azok olyan nemzetközi fajtákat képviselnek, amikből sok helyen lehet jókat kapni, addig lagersörben elég kevés ország számít igazán erősnek, cseh pilseniben pedig leginkább csak Csehország. A Kontár Komlókutató blog épp ezért rajong a stílusért: kivételt jelent a nyomasztó tény alól, hogy sörben általában nincs terroir, és kellő logisztikával akár a Holdon épp olyan jó söröket lehetne csinálni, mint bárhol máshol (de tényleg, Izland például majdnem olyan, mint a Hold, és tessék).
Épp ezért lehetünk igazán büszkék arra a parádés önsorsrontásra, amit ma bemutatunk, hiszen egy tizennégyes világos sört hozunk Znojmóból. A tizenkettő Balling-fok feletti lagerek (cseh nomenklatúra szerint „speciál”) pedig szinte minden cseh sörfőzdénél a leginkább véleményes kategóriát képviselik; exkluzívnak hatnak, de általában abszolút öncélúak és – jó esetben csak – érdektelenek, nem függetlenül attól a béna ténytől, hogy szinte mindig van bennük hozzáadott cukor. Meglátjuk, a Šnekova mennyire illik ebbe a képbe: kitöltve óarany, kicsit opálos teste van, rajta ujjnyi, uncsi habbal, továbbá alkoholos-gesztenyés-gyümölcsészteres-malátás illattal, meglepően jól emulálva egy somlói galuskát. Eddig nem rengeti meg az előítéleteinket, így különösen aggódni kezdünk, amikor az első kortyban kicsit fanyar, kisiklást ígérő mellékízek is felütik a fejüket, de hál'Istennek ez hamar elhal. A fő vonulat sokkal pozitívabb, leginkább megbízhatóan intenzív, őszinte žateci komlóból áll, meg némi támogató, édeskésen tömény malátából – de azért főleg az előbbiből, a korty minden más eleme csak erős koncentrációval azonosítható.
Az összkép persze így sem lehengerlő, de annyit legalább illusztrál, hogy le lehet térni a cseh speciálkórról, és lehet olyan 14-es sört is főzni, ami nem egy cukorral erjesztett, fejnehéz, tompa katyvasz, hanem egyszerűen egy feltekert tizenkettes. Mondhatni imperial pilsener, ami egy abszolút koherens és hiteles gondolat tudna lenni, a maga relatív komló- és alkoholintenzitása toroktáji súlyával még valamelyest szórakoztató is, csak hát összességében mégsem túl izgalmas. Bizonyára itt húzódnak azok a bizonyos műfaji korlátok, amiken az autentikus alapgondolat sem képes átlendíteni semmilyen sört.
Alkoholtartalom: 5,6 V/V %
2017. 11. 04.
