cseh világos sör
Ha már mostanában úgyis többször, kimerítően érveltünk a cseh pilsenik mellett, igazán az a minimum, amit megtehetünk a Kontár Komlókutató blog önazonossága kedvéért, hogy minél többször írunk pilsenis cikkeket. Ma például a 2016-ban nyílt Hradec Králové-i Klenot tizenkettes szűretlen világosáról, amiről az üveg és a főzdehonlap alkotta forrástömeg annyit árul el, hogy háromlépcsős dekokciós cefrézéssel készült, kétféle komlóval, a végeredmény pedig 4,8% alkoholt tartalmaz. Illetve hogy három nappal a lejárata után kóstoljuk, így jár az, aki sokat ül a sörein. (Lazán kapcsolódó tény, hogy jelen bejegyzésünk alighanem rekorder a halogatásban, ugyanis a vizsgált Klenotot decemberben szereztük be, majd januárban kóstoltuk – merthogy lejárt –, és az akkor készített konzervjegyezetienket végül most, májusban alakítjuk cikké. Sic transit gloria textus.)
Ez a bejegyzésünk egyébként számottevően közszolgálatibb, mint az elmúlt négy évben írt négy darab csehpilsenis cikkünk együttvéve, ugyanis, szemben azokkal, a Klenot Budapesten is elérhető. Mégpedig a télen nyílt Hetedik lépcsőben, ahol többé-kevésbé kizárólagosan férhetőek jelenleg hozzá egy nagy csomó újabb hullámos, az elmúlt években nyílt cseh kisüzem sörei úgy csapon, mint üvegben (és egyébként erős ale-hangsúllyal, de azért lagereket is találni bőven). Blogunk kedvence e felhozatalból a nepomuki Zlatá Kráva sörfőzde Plno Tučná néven futó tizenkettes pilsenije, de abból a véletlen szeszélye folytán nem hoztunk kóstolópéldányt, így a Klenot marad a téma.
Kívülről masszív, de múlékony hab, valamint a világospilseniktől megszokottnál még a szűretlenséggel együtt is jóval sötétebb, inkább amolyan ipanarancssárgás test konferálja fel a kóstolást – de visszafogottan opálos, nagyon messze van a tojássárgája-megjelenésű túltolt szűretlenektől. Íze édeskésen indít, enyhe répacukros-vasas mellékízzel, valamint telt, kerek, a normánál kicsit karamellesebb pilsenikorttyal, amiben a friss, szép žateci komlót (ami a két beharangozott komló közül érezhetően dominál, legyen bármi is a párja) hatékonyan támogatják az animális, kicsit fond blanc-os hangulatot kölcsönző animális jegyek, jól illusztrálva, mitől tud egy klasszikus vasárnapi ebédet olyan jól támogatni egy rendes pilseni. (Mellékszál, de ez pont olyan mondat, ami csak akkor képes beteljesíteni a szerepét és átadni valami információt, ha a szerző és az olvasó egyaránt határozottan érdeklődik a kisüzemi cseh pilsenik világa iránt, és még kóstoltak is ilyesmit akkora számban, hogy szimultán felhorgadjon bennük a kíváncsiság, mégis hogyan lehetne megfogalmazni azokat a nehezen körülírható, de fontos nüanszokat, amik elválasztanak egy lapos, tömeges átlagpilsenit egy jó, élvezetes, lelkiismeretesen összerakott tételtől. Márpedig ha ilyesmibe bonyolódunk, hamar rájövünk, hogy muszáj viszonylag széles körből meríteni a megfelelő érzéseket átadni képes szókincs összerakásához, ide értve a borkóstolós „animálist” és a főzőiskolás „fond blanc”-t is. Ha valaki ezeket mégis öncélú gigerliskedésnek érzi, attól ezúton is elnézést kérünk és javasoljuk a záró pontszámok kizárólagos fogyasztását.)
De hogy visszatérjünk a kóstolásra, a fenti enyhe karamelltúlsúly és húsleveshangulat mellett van komló is a Klenotban, mégpedig határozottan az intenzívebb oldalon, hiszen mégiscsak egy 2016-os főzdéről van szó. Mögötte érződik azért a malátaalap is, szintén viszonylag markáns kivitelezésben, ami annak fényében nem meglepő, hogy a 12-es (illetve, ahogy a honlapon írják, kicsivel felette lévő) eredeti extraktból csak 4,8% alkohol erjedt, tehát cukorból is a stílusátlagnál egy kicsivel több maradhatott benne. Nem kell sokat erőlködnünk ahhoz, hogy žatecikomlós gesztenyemézként fogjuk fel a kóstolási élményt, csak kissé felhígítva.
Mindezzel együtt a kimaxoltan tizenkettespilsenis komlóintenzitás marad a leghatározottabban érvényesülő karakter, ami annyiban jelent kissé meglepő élményt, amennyiben nem igazán támogatja a pilseni stílus egyik őshonos terepét jelentő sokkorsós fogyasztást. Persze senki nem mondta, hogy tilos lenne olyan pilseniket főzni, amikből az ember egy-egy poharakat iszik, aztán eltelik tőlük (vagy, ízlés szerint, fürdik tovább a komlóáradatban), azért a magunk részéről ilyen haladóbb szintű komlóintenzitást inkább valamilyen magasabb Balling-fokú sörtől várnánk – mint amilyen pl. a Šnekova 14°. Így pedig, bár egy-egy üveg erejéig abszolúte értékeljük, egy leheletnyit azért öncélúnak is tartjuk az újabb kori jópilsenik – mai sörünkben is markánsan megnyilvánuló – konok licitbajnokságát, ami valamiféle IPA-konkurens komlóintenzitásra tör, még ha a žateci komló és a klasszikus pilsenikarekter jelentette határokon belül is. Az üdvösséghez talán egy fél amplitúdónyival visszafogottabb komlózsákrázás is elég volna.
Alkoholtartalom: 4,8 V/V %
2019. 05. 19.
