magyar világos sör
Az elmúlt pár év tapasztalatai alapján azt gondolnánk, újabb meglepetéseket már biztosan nem tud okozni a Pécsi Sörfőzde, hiszen az eddig teljesített vargabetűi már többé-kevésbé minden olyan szóba jöhető portfóliófejlesztési irányt lefedtek, ami a gyárból az átlagosnál akár kicsivel vadabb fantáziával is kinézhető. Hiszen az eredeti, kissé retróhangulatú Szalon-kínálat (meg a mögötte, árnyékban megbúvó számos olcsósör) mellé először megjelent, majd egyre jobban kiteljesedett a nagyjából klasszikus-prémiumként értelmezhető Pécsi Sör-termékvonal: kétféle világos lager, barna lager, búzasör (sőt gluténmentes sör). Később megjelent az újabb, nemzetközibb stílust képviselő Pécsi APA is, ami dizájnjában ugyan külön termékvonal ígéretét keltette, egyelőre mégis egyedül van és nem követték dupla IPA-k, stoutok, lambicok, hasonlók. Mindezek mellett azonban fennmaradt olyan gyűjtői különkiadás is a kínálatban, mint a hosszú múltra visszatekintő, téli (és dél-dunántúli) szezonális Három Királyok, igen valószínűvé téve, hogy a Pécsi Sörfőzde vagy nagyon gondosan igyekszik minden általuk elképzelhető fogyasztói igénynek megfelelni, vagy nagyon nem tudja kiválasztani, milyen irányba haladjon tovább.
Mai sörünkkel mégis sikerül tovább fokozni a portfóliókacifántosságot, mégpedig egy legalább másfél évtizede megszűnt pécsi sör feltámasztásával. Nem is tudjuk, mi lehet a legérdekesebb abból a számtalan kérdésből, amit felvet a Pécsi Tavaszi Sör – talán az, hogy vajon mit tud hozzáadni az eddigi kínálathoz. Hiszen az alapján, ami az üvegről megállapítható, „zöld virágos illatok és kitűnő minőségű pilseni maláta!”, „alk. 5,5% vol.”, „13% °B”, egy, az átlagosnál enyhén testesebb, de máskülönben abszolút standard hangulatú világos lagerről lehet szó, tehát kábé pont olyasmiről, mint amit az alap, zölddobozos Pécsi Sör próbál képviselni. A válasz egyébként jó eséllyel annyi, ami a Trade Magazin nyári körképcikkéből ki látszik tűnni: alkalmi jelleggel főzni valami olyat, ami képes lokálpatrióta húrokat megpendíteni, esetleges stílusredundanciáktól függetlenül.
Hiszen, mint futólag említettük, a Tavaszi Sör intézménye bír bizonyos előzményekkel Pécsen, a kilencvenes, kora kétezres évek környékéről két címkénk is tanúskodik a létezéséről. Igaz, elég más paraméterekkel, hiszen az akkori Tavaszi még 6,8 alkoholszázalékos volt, a mostaniban szereplő víz-maláta-komló hármason kívül cukrot is adtak hozzá, valamint a felhasznált karamell- és festőmaláta révén legalábbis félbarna kellett, hogy legyen. A mostani, tizenhárom Balling-fokos Tavaszi Sör inkább a megboldogult Márciusi Világost látszik idézni, ami ugyanilyen erős volt és ugyanúgy világos. De mindez igazából teljesen mindegy is, sokkal érdekesebb annak utánajárni, hogy a Tavaszi Sör jelentősége kimerül-e a szimbolikus múltidézésben.
Kitöltve abszolúte szokásos lageraranyszínű, habja múlékony, míg illata kicsit savanykás, kicsit pedig azzal a fajta szappanos malátássággal indít, ami tippünk szerint a nem megfelelően érvényesülő nemeskomló jelenlétének indikátora. De kiérezhető némi vajaskekszes, értsd diacetiles édesség is. Ízében lényegében ugyanezen jegyek ismétlődnek: először savanykásság (de inkább erjesztési mellékízként, mintsem a romlás jeleként), mellette diacetiles édeskés ízek, majd a kicsit üreskés korty révén ízben és toroktáji melegségben egyaránt elég jól kiérezhető alkohol. A virágos komlósság jelen van, de nem igazán érvényesül, csak kicsit szárnyaszegett mellékízként lengi körül a kortyot, ahogy zárásában is csak fojtott kesernyésségként képes jelen lenni a komló.
Enyhén alkoholos és enyhén édeskés összbenyomásának köszönhetően egészen olyan, mint egy felhígított világos bak (mondjuk az Egger-féle), de kicsit hunyorítva a hasonló irányt képviselő märzenek egy világosra sikerült változatát is beleláthatjuk. Sajnos a KK-nak, életkori okokból, nincsenek érdemi emlékei a multicéges konszolidációt megelőző, kilencvenes évekbeli és korábbi magyar söriparról, de az akkori söröket képzeljük el effélének. Ilyen értelemben tehát akár sikeres is lehet a Tavaszi Sör által megcélzott nosztalgiázás – de azért a kicsit híg, kicsit bárdolatlan, mégis alkoholosnak ható világos sör a múltidézésen túl végső soron semmilyen élménnyel nem tud szolgálni.
Alkoholtartalom: 5,5 V/V%
2019. 09. 10.
