osztrák világos sör
Mint az bizonyára másoknak is feltűnt, az elmúlt bő egy hétben a KK meglehetősen improduktív volt, ám ma új poszttal ünnepeljük, hogy a blog.hu minden második oldalletöltést reklámokkal segít még színesebbé tenni. Az ünnepléshez pedig a közkedvelt oszták Egger sörfőzde zászlóshajóját használjuk fel, amit néhány hónapja már Magyarországra is importálnak - de nem túl feltűnően: az egger_bier.extra.hu oldalon működött egy sufnituning reklámoldal, arról, hogy valahol Komárom-Esztergom megyében, az üzemi lerakatban lehet venni Eggert. Máshol nem is lehetett látni, leszámítva az emlékezetes, elképesztően színvonaltalan, de annál drágább, lurdyházbeli Első Magyar Sörfesztivált, ahol valamilyen rejtélyes okból mégis volt Egger. (Sőt, a sorlap.hu vonatkozó fórumát az egger_bier keresőszóval végigfuttatva még olvashatunk néhány nagyszerű hírt arról, hogy Kistarcsán és Nagykerekiben is lehet talán kapni.) A KK is az említett tragikus, khm, fesztiválon tudott csak venni egy üveggel, lényegében az esemény egyetlen pozitív hozadékaként, hogy most szerető olvasói elé tárhassa tapasztalatait.
Erre a KK ugyan nem emlékszik, de az Eggert állítólag korábban itthon is lehetett kapni, így sörkedvelő körökben relatív ismert márka - ami nem egyezik a meglehetősen hasonló nevű Schloss Eggenberg sörgyárral, ami szintén osztrák; sem pedig az Eggenberggel, ami meg cseh -, ehhez képest meglepően szerény márkapalettával bír, üvegesben például a Märzenen kívül csak a Leichtet és a Radlert gyártják. Ebből is feltűnhet, hogy az Egger nem az a kimondott nagyüzem, mint az a kissé puritán (de a magyar házi főzdéket így is fényévekkel verő), de perverz módon mégis kellemes és letisztult dizájnból is érződik. Ránézésre, névre, kategóriára egyaránt tipikus német prémiumsörnek mutatja magát, épp ezért olyan meglepő, hogy annak dacára sem lehet sehol kapni, hogy még hivatalos magyarországi importőre is van. Bár, elnézve a megszűnt oldalukat, az is lehet, hogy már nincs.
Magán a sörön természetesen nem érződik ez a hányattatott sors, kellemes aranyszínű lager, légies, virágos komlóssággal, közepesen malátás testtel. Benyomásszinten ugyanazt a békebeli vasárnapi polgáriebédes hangulatot képviseli, amit annak idején a Soproni Kinizsinél figyeltünk meg; de teljesen más, sokkal könnyedebb, tavasziasabb ízvilággal. Teljesen persze az Egger sem harmonikus, hiszen az túl szép lenne, ezért esetünkben a halvány vazelines utóíz gondoskodik róla, hogy emlékeztesse az egyszeri sörfogyaztót az élet göröngyösségére. Mindazonáltal ha már belefutottunk, mindenképp vegyünk belőle, hiszen egyrészt tűrhető sör, másrészt meg senki nem tudja, mikor kapunk legközelebb - ami újabb párhuzam a Kinizsivel.
Alkoholtartalom: 5,2 V/V %
2008. 11. 21.