belga lambic

Mivel a KK a világért sem szeretne abba a hibába esni, mint a statisztikabeli egyéves jogosítványosak, azaz hogy relatív jelentős, de távolról sem elégséges mennyiségű tapasztalattól hirtelen profiknak érezzük magunkat, ma olyan sört kósolunk, amihez korábban még hasonlót sem. A Chapeau Gueuze ugyanis, mint azt teljes neve is mutatja, egy lambic, azaz olyan (jellegzetesen belga) sör, amelyet nyitva hagyott erjesztőkádakban, spontán erjesztéssel, a levegőben lakó tájjelegű gombák felhasználásával készítenek el. A 'gueuze' jelző ezt még annyiban tetézi, hogy úgynevezett házasított lambicot indikál, amelyet a különféle erjedmény- és főzetévjáratokból szerkesztettek össze.

A - fentiek nyomán is láthatóan - meglehetősen sajátos gyártási metódus szerves részét képzi még a tölgyfahordós érlelés és a nem túl szokványos szárított komló használata. Ez utóbbi a sérülékeny gyártási eljárás antibakteriális védelmét erősíti, egyébként. Logikus módon a lambic nem kimondottan a tömegtermelés csúcsa, lényegében csak Brabant Pajottenland nevezetű vidékén készül, a spontán erjedés élesztőgombáinak állítólagos hazájában, néhány kézművesebb stílusú sörfőzdében. Ezt képviseli, csak hogy ilyen trükkös témaváltással éljünk, máskülönben a Chapeau címkéje is, amin a Manu-Art-féle hippishopok dizájnja köszön vissza a baráti pasztellszínek, a bohókásnak szánt betűtípusok és a ClipArt-jelegű erjesztőkád-ikon összességéből - ami nem baj, csak nem is túl eredeti és/vagy egzotikus, legalábbis nem annyira, mint a benne nyugvó sör, amiről újfent nem tudjunk eleget hangsúlyozni, hogy mennyire az. Egzotikumát csak fokozza, hogy a natúr (illetge házasított) lambicon kívül, mint amilyen a Chapeau Gueuze, a típus jellemzően izesített formában szokott megjelenni, meglehetősen savanyú karaktere okán elsősorban gyümölcsök, illetve kandiscukor (faro) igénybe vételével.

Mai palackunk azonban igazi, oldszkúl, archetipikus lambic, így ecetes illata mellé meglehetősen savanyú, balzsamecetes-limeos élű, de a leírhatónál sokkal egyénibb, száraz, frissítő íz társul, amelyben szokatlanul enyhe, mégis jól érezhető és aromás (szárított, ugye) komló társul, amelyek mellett megfoghatatlanul, ugyanakkor igencsak határozottan végig jelen van némi gyümölcscukorra emlékeztető édes alap, ami utóbb az utóíz szerepét is jelentős részben átvállalja. Összességében rendkívül nehezen leírható, borzasztó összetett (ami még hamarjában eszünkbe jut: koriander, narancshéj, pillecukor) és mégis egyszerűen élvezhető sörhöz lehet a Chapeau Gueuze képében szerencsénk, amivel nagyon hatékonyan lehet borbuzisat játszani, így valahol még szerencse is, hogy Magyarországon alig kapni, azaz nem fogunk egyhamar gyártókat és évjáratokat összevetni belőle terroirstílus és animális jegyek szerint. Mindenesetre jó ismét látni, hogy vannak olyan sörök, amiknél legalább a lehetőség fennáll.

Alkoholtartalom: 5,5 V/V %

2009. 04. 22.