brit stout
Rendkívül szerencsés dolog, hogy az utóbbi időben már Magyarországon is felütötte a fejét néhány sörszaküzlet, ha már egyszer az itthon gyártott mainstream az ismert mértékben silány, már csak abból a triviális okból is, mert így egy csomó olyan sörhöz lehet a magunkfajta skalpvadásznak szerencséje, amiről korábban legfeljebb álmodozhatott, márha valahol egyáltalán hallott róla. A KK és a Young's Double Chocolate Stout esete például pontosan ilyen forgatókönyv szerint alakult, a nagyszerű Csakajósör.hu segítségével pedig, interaktív végkifejletként, most a magyar internet világába is bevezethetjük ezt a meglehetősen sajátosnak tűnő italt.
Sörünk ugyanis, mint azt neve is (nagyjából) pontosan mutatja, olyan stout (az ismétlés kedvéért: sötét, erősen pörkölt és száraz - felsőerjesztésű - ale, nagyjából), amelyben a sztenderd hozzávalókon, azaz a vizen, az alemalátán, a komlón és az élesztőn kívül néhány extra elem is szerepel, a hátcímke felsorolása szerint nevesül zab, csokoládémaláta és természetes csokoládéaroma. Ez utóbbi ugyan kissé kiábrándítóan hangzik, főként annak tudatában, hogy a 'természetes' jelző nem azt jelenti, hogy az aroma látott volna feltétlenül kakaót, hanem hogy egyszerűen csak nem mesterséges anyagokból állították elő, helyettük mondjuk szalmából vagy fakéregből. Nem mintha ez akkora probléma lenne, egy Danone-joghurtban vagy egy tábla Milkában ennél sokkal betegebb dolgokat is megeszünk (hogy a parizert meg a májkrémet, mint közhelyeket, ne is említsük), csakhát az illúzió, az hal meg.
Csomagolása hozza a vonatkozó brit igényességi szintet, így sok szót nem is érdemel, már csak azért sem, mert - durván átlátszatlan színe mellett - illatában például kapásból több újdonságot is prezentál: nehéz, zsíros étcsokoládéaromák áradnak stoutunk felől. Íze ehhez képest kifejezetten vékonynak tűnik elsőre a KK bárdolatlan, tejbevonón és lagersörön szocializált periférikuseurópai ínyének, így idő, amíg átállunk és képesek leszünk a kellő cizelláltságú műélvezetre - ebben egyébként nagyszerűen segít az első kortyok után némi tűrhető étcsokoládé elmorzsolása is. Persze ha igazán nagy fellációbajnokok szeretnék lenni, egyből egy tábla Amedeiért szaladtunk volna a Culinarisba, de mivel félünk a fenti címmel járó kellemetlenségektól, utóbb maradtunk a karácsonyról megmarast 86%-os Cote d'Or-nál, ami szintúgy bőven elegendőnek bizonyult az ízbeli párhuzamok eklatáns illusztrálására. Ezek közül a Young's-ra érvényes megállapítások leginkább erősen étcsokoládés-kakaóbabos beütéseket jelentenek, amiket testben vált a jellegzetesen drystoutos fanyar, ahogy mondani szokás, tőzeges test, hogy végül utóízben ezen kettő kesernyés, telt, végül pedig perverzmód enyhén savanykás koalíciója maradjon hátra emlékeztetőül. Mire blogunk végzett a fél literrel (így van, pintnek nyoma sincs), bizonyítást nyert, hogy a különös és intenzív ízvilág még a meglehetősen átlagos alkoholtartalom mellett is határozott lábujjzsibbasztó érzékattakkot tud előadni; megerősítve, hogy nagyon szórakoztató és sajátos sör a Double Chocolate Stout (amin egyébként valamilyen rejtélyes okból öt szónyi magyar szöveg is van, "Csíráztatott árpát és zabot tartalmaz"), ami kellően izgalmas, hogy mindenképp meg akarjuk kóstolni, ahhoz viszont kellően extrém, hogy ne túl sokszor - valahogy mint a Köstritzer, csak még sokkal inkább.
Alkoholtartalom: 5,2 V/V %
2009. 05. 13.
