magyar barna baksör
ÚJRAKÓSTOLÁS, az eredeti cikk itt olvasható
Bár nyilván patinás dolog egy tízéves blogot vezetgetni, a maratoni online lenyomatnak vannak árnyoldalai is. Például az, hogy amikor elkezdtük a Kontár Komlókutató blogot, és még nem volt tele az ország könnyen hozzáférhető kisüzemi és import sörkülönlegességekkel, kénytelenek voltunk olyan alapsörökről írni, amik azóta is meghatározó szereplői a magyar sörpiacnak. Csakhogy tíz évvel ezelőtt még abszolút, megkérdőjelezhetetlen dilettánsok voltunk, így a legtöbb efféle cikket nemcsakhogy stiláris gyötrelem végigolvasni, de még a kóstolt sörökről sem tudható meg szinte semmi informatív. Márpedig fontos kultúrmissziós küldetésnek tartjuk, hogy a magyar mainstream sörökről vájtfülű kóstolói tartalom is elérhető legyen az interneten, hiszen ezekre jóval több jámbor, érdeklődő polgártársunk keres rá a Google-ben, mint mondjuk szlovén porterekre (egy hónap alatt hatvan oldalletöltés) vagy francia fűszeres ale-ekre (28 hónap alatt 132 oldalletöltés). A 2006-ban írt, teljesen dilettáns Dreher Bak-cikkünket például még úgy is majdnem 1600-szor nyitották meg mostanáig, hogy csak 2013. november óta számol a blogmotor.
A lényeg az, hogy szeretnénk egy fokkal értelmesebb, informatívabb beszámolót is hagyni szerény blogunkon a Dreher Bak-féle magyarországi söralapvetésekről, így most újrakóstoljuk.
Bevezetésképpen, az imént említett Google-találatokkal érkező olvasók forró üdvözléseként: a Dreher Bak az egyetlen nagyüzemi baksör Magyarországon. A „baksör” pedig egy nem túl szorosan definiált sörkategória, ami alapvetően erősebb lagersört jelent, és ugyan lehet világos is, barna is, mifelénk valamiért csak az utóbbi szín számít legitimnek. Illetve hát pontosan tudni miért – azért, mert egyedül a Dreher-féle példány képviseli szélesebb körben, ami pedig történetesen barna. Meg kell becsülni a létezését, hiszen távolról sem evidens a fennmaradása: a Dreher Bak az egyetlen nagyüzemi sörkülönlegesség, ami megszakítás nélkül túlélte a rendszerváltást, a privatizációt, majd a folyamatot, aminek során a nagyüzemi sörgyárak új, multinacionális tulajdonosai áramvonalasították a magyar sörpiacot. (Jó, még a Szalon Barna is ilyen, de minden egyéb nem-világos és/vagy magasabb alkoholtartalmú sör eltűnt a kilencvenes-kétezres évek süllyesztőjében: pl. a Göcseji Barna, a Sirály, a Sopron '700, a Soproni Bástya, vagy épp a Borsodi Barna.) Külön erény, hogy – például a Dreher-termékcsalád összes további tagjával ellentétben – nincs benne pótszerként használt kukoricagríz, amire ugyan lehetne azt válaszolni, hogy persze, hiszen azt barna sörökbe még nagyüzemekben sem szokás rakni; csakhogy a Dreher Bakban adalékcukor sincs. Amit viszont a régióban olyannyira szokás minden erősebb és/vagy barna sörhöz hozzáadni, hogy a kilencvenes években még magában a Bakban is volt.
És hogy rátérjünk a konkrét kóstolásra: a Dreher Bak sötétbarna színű, rubinvörösen tükrös sör; tetején vékony, gyorsan illanó, sötétbézs habbal. Illata visszafogott, tompa: dió, törökmogyoró, szén-dioxidos pinceszag dominálja. A korty elején a mérsékelten édes, de a pörkölt maláta halványan kávés fanyarságával jól ellensúlyozott malátásság jut előtérbe, amit futólag karamell és aszalt szilva, majd egy pillanatnyira majdhogynem sós, de végül inkább visszafogottan komlós lecsengés követ. Sűrű, harapható kortyokból áll össze, szénsavassága közepes, hagyja érvényesülni a relatív komplex ízvilágot. Egyértelműen nem a mézeskalácshangulatú német barnabaksör-iskolát követi, inkább azt a kiegyensúlyozott, egyszerre édeskés és pörkölt vonásokkal operáló hagyományt, ami főként a Magyarországtól délebbre és keletebbre főzött zászlóshajó-barnabaksörök sajátja (mint a bolgár Stolichno vagy a horvát Tomislav), és ami leginkább a lengyel és egyéb északkeleti balti porterekkel tűnik szoros rokonságban állónak.
Persze a Dreher Bak egyáltalán nem zászlóshajója a maga stílusának, számos olyan barna baksört (vagy épp balti portert) említhetnénk, amik sokkal revelatívabb élményt nyújtanak. De ettől még a legmegbízhatóbb és leginkább kompromisszummentes magyar nagyüzemi sör, ami egyszerre jelent kapcsot a hazai sörgyártás egy korábbi, dicsőségesebb fejezete felé éppúgy, mint a gasztronómiailag is értelmezhető sörök újabb, kisüzemi vezetésű forradalmához. A kiadott négy pontban mindezen soviniszta elfogultság is benne van, de a Bak ennek beismerésével együtt is egy kellemes, nagyjából kiegyensúlyozott és különösebb hibáktól mentes, szerethető sör, amit elszántabb sörínyenceknek sem szégyen megkóstolniuk.
Alkoholtartalom: 7,3 V/V %
2016. 10. 12.
