magyar barna baksör
A kollaboráció eddig sem volt ismeretlen fogalom a magyar sörpiacon, Kiss „Hopfanatic” Tamás és Rizmajer „Rizmajer” József Popcornja például nagyjából négy és fél évvel ezelőtt debütált (és valószínűleg még csak nem is az első közös sör volt az országban). A látványosan promotált, már-már intézményszerű közös főzések mégis nagyjából 2017-ben váltak általánossá, 2018-ra pedig már majdhogynem több kollaborált sör készül, mint ahány egyszerzős. Ami persze egyáltalán nem baj, még akkor sem, ha az e modellben készült sörök közül ránézésre úgy fele-fele arányt képviselnek a jó receptek, illetve a mutatványnak szánt ötletek.
A Duplicator az érdeklődő szemlélő számára bizonyára az előbbi csoportba tartozhat, több okból is. Leginkább azért, mert úgy készül jól ismert kraftsörfőzők együttműködésével, hogy közben határozottan távol esik attól a csapásiránytól, amiben e sörfőzők általában dolgoznak. A Mad Scientist és armando_otchoa – a kollaboráló felek – elsősorban egyaránt modern stílusú sörök művelői, mutatóujjukkal szorosan a nemzetközi sörtrendek ütőerére tapadva, és (ettől nem függetlenül) előszeretettel maradva a komlóintenzív tartományban. A Duplicator, mindezekkel szemben, egy duplabak, azaz a legkevésbé sem kortárs és legkevésbé sem komlóhangsúlyos stílus, ellenben klasszikusan német és malátaédes. A baksörök eleve relatív kívül esve a trendszetter sörgyárak fókuszán, hiszen a hozzájuk hasonló sörstílusok, amik jó ideje és folyamatosan jelen vannak az intenzívebb sörkultúrájú országok repertoárjában, és amiket egy csomó régivágású sörgyár főz, teljesen más üzenetértékkel bírnak, mint akár a NEIPA-hoz hasonló magas TNT-egyenértékű íz- és illatbombákkal, akár a gose-féle újraértelmezett stílusfeltámasztásokkal. Már csak azért is, mert míg – eltérő mértékben, de – a pre-forradalmi söriparban a sörstílus elsődleges, a főzde pedig másodlagos, addig a kisüzemi-kézműves világában ez egészen gyakran fordítva van.
Már csak az marad a kérdés, a gyakorlatban mennyire fekszik egy ilyen ókonzervatív stílus a magyar kraftsör-élvonalnak. Így hát kibontjuk a Duplicatort, fejben előkészítjük a Salvator-, Animator- és egyéb baksöremlékeinket, és összevetjük velük az élményt.
Pohárba töltve közepesen opálos, amerikaikávé-barna testtel indít, rajta szép, de múlékony, halványbarna habbal. Kortyérzete abszolút idilli, harapható és kerek, ráadásul a szénsav is képes úgy jelen lenni benne, hogy egyáltalán ne váljon túl intenzívvé. Illata meglepően halvány, az enyhe édességen túl nem gerjeszt különösebb tűzijátékot. Íze az első kortyokkal komplexnek és gazdagnak hat, amiből bár hamar kitüremkedik némi főttárpás, zöld csíraíz, de szerencsére nem határozza meg a teljes kóstolási élményt, amiben azért számottevő mennyiségben tűnnek fel afféle autentikus doppelbockjegyek is, mint a karamellesen malátaédesség, a halványan pörkölt, melanoidinosság vagy a kakaós, kissé melaszos kerekség. Csakhogy az ízspektrum néhány szokatlanabb irányba is elkanyarodik; tejszínt, sárgabarackot, mogyorót, lecsengéstájt enyhe borsos fenolosságot hozva elő – ezek közös jegye, hogy, legalábbis ilyen receptkontextusban, mintha a nem teljesen lekerekedett, nem teljesen kiérlelt sörök sajátjai lennének. És tekintve, hogy a Duplicator még a német duplabaksör-mezőny átlagára is ráver néhány alkohol-térfogatszázalékot, tehát bizonyosan rengeteg-rengeteg időre van szüksége a tökéletes kóstolási élmény eléréséig, erre van is némi esély. Főleg annak fényében, hogy – – amint a szintén főzdeparkos Monyo Blöff-szériája, de több további példa is mutatja – nem példátlan jelenség, hogy a piacra dobásig eleve évekig érlelt sörök még úgy sem akarják egyhamar elérni a zentitet, ha a lelkes vásárló magánszorgalomból még jó ideig továbbtárolgatja a példányaikat.
Komló egyébként csak jelzésszerűen van jelen a Duplicatorban, e téren teljes mértékig követi a sztenderdeket. Összességében viszont egyelőre elég fiatalnak tűnik, érdemes lehet eltenni még egy-két évre, és utána visszakóstolni. Most is kellemes, ízgazdag, szépen iható sör, ami jól rejti az intenzív alkoholtartalmát, csak hát hiányzik belőle az a fajta összeérett, lecsiszolt komplexitás, ami az etalonként inni szokott duplabakoknak egyértelmű sajátja. Majd később, reméljük.
Alkoholtartalom: 10 V/V %
2018. 06. 04.