magyar világos sör
Blogunk úgy általában szívesen vadászgat magyar kisüzemi sörökre, főként ha palackozott változatban is léteznek, hiszen akkor online is tudunk foglalkozni velük. Épp emiatt megy egy kicsit rejtélyszámba, hogy miért nem írtunk eddig kielégítő mélységben a Szögedi Sörfőzde portfóliójáról, ha egyszer közülük legalább négy rendszeresen elérhető Budapesten is. Igaz persze, született már cikk a Nyári Boszorkány fantázianevű barna, továbbá a Red Devilre keresztelt vörös sörről is, de a két alapsör, a Szögedi Sör és a Szögedi Ászok, mindeddig kimaradt a merítéseinkből. Pedig valóban nem túl nagy kunszt venni belőlük: amint megszületett az elhatározás, körbejártunk néhány piacot, végül a rákoskeresztúri régi piacépületben megtaláltuk mindkét keresett főzetet.
A zöldcímkés Szögedi Sört hamarjában meg is ittuk, mert valahogy egyik sem tűnt olyan nagyszerű élménynek, hogy majdan mindkettőből szülessen cikk. Így most csak röviden utalnánk rá vissza: valóban igazán gusztustalan élmény volt, abból a kategóriából, amikor nehéz eldönteni, mit vétett a mit sem sejtő fogyasztó, hogy a sörfőző így rázúdította minden kegyetlenségét és csínytevő találékonyságát. A Szögedi Sör, ugyanis, eleinte savanyú, majd erősen szezámízbe vált (=éretlen), miközben még vizesen híg is. Konkrétan a malátaíz helyett is a bűnös szezámmag jelenik csak meg, bár a végén, amolyan vígasztalásképpen, masszív ecetes vonások is előtűnnek. Rossz, rossz, ezerszer is rossz sör, pedig csak áprilisban jár le a szavatossága.
Mindezek után kérdés persze, mit várhatunk el a Szögedi Ászoktól, ami szintén 4,5 alkoholszázalékos, szintén répacukorral bővítették benne a Reinheitsgebotot, valamint szintén áprilisban jár le. Hiszen különbségként csak annyi sorolható fel, hogy nem zöld, hanem élénkpiros a címkéje és a kupakja, valamint a szogedisorfozde.hu leírása szerint a Sör "a komlóskertek illatát magába záró, kellemesen keserédes ital", míg az Ászok "hagyományos lager sörök tiszta maláta ízét, tiszta komló ízét és illatát egyesíti magába". Szóval egyelőre nem vagyunk túlzottan meggyőzve, ezért inkább megnyitjuk a barátian bucialakú literes PET-palackot és megkezdjük a kóstolást.
Színe halvány szalmasárga, ami még nem sok izgalomra ad okot, de legalább illatát tekintve ecetes vízben elkevert magos mustár fogad, ami mégiscsak valami. Beleiszunk, és meg kell állapítsuk: kár volt reménykedni, a Szögedi Ászok még a Szögedi Sörnél is szignifikánsan rosszabb. Minden jegy valamivel erősebben van ugyan jelen, mint zöldcímkés társában, de hiába - hiszen átérződhet jobban a maláta a szezámálca mögül, ha a citromsav és ételecet között egyensúlyozó arccsavaró, kegyetlen ízfüggöny azt úgyis pillanatok alatt megöli és maga alá gyűri. Túlzás nélkül állítható, hogy a Szögedi Ászok borzalmas sör, íze alapján igen valószínű, hogy technológiai hibák egész sorát végigjárva juthatott csak el a palackozásig, és nemhogy kiforratlan ízlés, de inkább acélerős önuralom szükséges ahhoz, hogy bárki is végigigya. Persze a KK is tisztában van vele, hogy egy kisüzemi sörfőzdében nem lehetséges tökéletes minőségi állandóságot fenntartani, de ha egy ilyen főzet szabadon kijutott kiskereskedelmi forgalomba, akkor már nincs sok értelme további bizalmat szavazni. A verdikt tehát: ha Szegedről akarnak sört inni, maradjanak inkább a Boszorkánynál, de világosakkal semmi esetre se próbálkozzanak.
Alkoholtartalom: 4,5 V/V %
2012. 02. 17.