Két hónap híján tizennégy éve, 2006. áprilisban kezdtük el írni a Kontár Komlókutatót. Ezzel magasan a legrégebbi sörblog vagyunk a magyar interneten, bejegyzésszámban mégsem vagyunk szinte sehol: mindössze 510 sört sikerült ez alatt a bődületesen hosszú idő alatt kiértékelnünk. Csak hogy érzékeltessük, mennyire sok is ez az idő: amikor a KK elindult, épp az országgyűlési választások két fordulója között tartottunk (merthogy még kétfordulós volt a választás), Gyurcsány Ferenc volt a miniszterelnök és nemhogy nem került még nyilvánosságra az őszödi beszéd, de még csak el sem hangzott. A Facebookra még nem lehetett szabadon regisztrálni, Magyarországon az iwiw.hu volt a leglátogatottabb weboldal, a 15–69 évesek 34%-a használta legalább havonta az internetet. Még élt Puskás Ferenc és Zenthe Ferenc, Kurt Vonnegut és Kurt Waldheim, Szabó Magda és Szaddám Husszein.
KK-posztok darabszáma éves bontásban (2006 tört évből extrapolálva).
Annyira persze mégsem sok idő 14 év, igazából csak a titkon remélten jelen lévő Z- és α-generációs olvasók kedvéért próbáljuk ilyen mély, történelmi távlatok érzetét kelteni. A lényeg, hogy bezárjuk a Kontár Komlókutató blogot, mert úgy érezzük, kifutotta magát és nem érdemes tovább erőltetni. Olyannyira így érezzük, hogy eleve 2019 volt a valaha mért legterméketlenebb évünk (blogbejegyzésszám tekintetében feltétlenül), idén pedig még csak nem is írtunk semmit. Van egy csomó oka, hogy miért untuk meg a blogolást, ami közül jó párat valószínűleg nem is tudunk világosan megfogalmazni – amit pedig meg tudunk, azok közül dobogós a természetes kifulladás, a mindenféle egyéb feladatok és elköteleződések felülkerekedése, illetve a kontextus átírattatása.
Az első kettő ezek közül kábé evidens, az utóbbi talán nem, így a következőkben ezt próbáljuk meg egy kicsit bővebben kifejteni.
Amikor elkezdtünk blogolni, nagyjából semmi nem volt jelen abból, ami ma Magyarországon és kiváltképp Budapesten a sörszférát jelenti. Úgy érezhettük, hogy nagyjából szűzföldön mozgunk és senki más nem foglalkozik dedikáltan sörökkel, pont mint ahogy a babkonzervek vagy a sóderbányák sem bírnak saját rajongói univerzummal. Persze hamar rájöttünk, hogy ez nem igaz, de az a pár ember, aki mégis foglalkozott előttünk-mellettünk sörökkel, a szélesebb köztudat ingerküszöbét tényleg nem törte át. Aztán pár éven belül mindez radikálisan át kezdett alakulni: ahogyan szárba szökkent az internet, úgy váltak egyre népszerűbbé mindenféle rétegkultúrák, így a sörök körül forgó is. De mindezt igazából pár éve már megírtuk a KK 10. születésnapjára, így most nem fáradunk az újrafogalmazással, csak beidézzük.
„Nem sok olyan dolog van Magyarországon, ami annyit változott volna (előnyére) 2006 és 2016 között, mint a sör. Talán még a street food és a köztérfelújítások említhetőek egy szinten vele. Tíz évvel ezelőtt nem volt választék szinte sehol: a sörök sokféleségét az jelentette, hogy (általában egy gyártól, de) több különböző világos lagersört lehetett inni. Ha az ember különlegességet akart, vehetett belga söröket, már ahol, ha vadregényességre vágyott, akkor pedig obskúrus kiskocsmákban keresgélhetett kisüzemi, akkor bevett terminológiával »házi« söröket.
Hát ehhez képest mára jó pár remek szaküzlet árul csúcssöröket a világ minden releváns pontjáról, több tucat kocsma szakosodik kifejezetten különleges sörökre, rengeteg főzde (vagy legalábbis vándorfőző) kezdett újonnan működni és egy csomó korábban is létező főzde váltott át valamilyen izgalmasabb működési modellre. Hetente több sörpremier van, az ember úgy is eltölthet hónapokat, hogy minden nap olyan magyar sört iszik, amit korábban nem próbált.
Mindez sok tényező együttállásaként történhetett meg: egyfelől olyan globális jelenségek révén, mint az internet széles körű elterjedése, így a világhódító sördivatok, trendek eljutásának felgyorsulása. Másfelől egy olyan érdeklődő, aktív réteg munkájának eredményeként, akik értesültek a sörélvezetben rejlő valós lehetőségekről, és aktívan tettek azért akár vendéglátósként, akár újságíróként, akár sörfőzőként, akár otthoni hobbistaként, hogy sok más ember is értesüljön ugyanerről, létrehozva azt a kritikus tömeget, ami már a piacot is megmozdítja.
Az egészen biztos, hogy a Kontár Komlókutató blog szerepe a folyamatban abszolút minimális, de így is borzasztóan örülünk annak, hogy pont végigkísérhettük ennek a masszív paradigmaváltásnak nagyjából a teljes folyamatát. Ami persze távolról sem érhetett még véget, nem állt be semmiféle új egyensúly, így hasonló izgalmakra számíthatunk a további években is.”
(Az utolsó mondat időközben vesztett valamennyit a helytállóságából, hiszen a nemzetközi craftbeerszemmel is jól látható sörfőzdék nagyjából pont ez alatt a négy év alatt váltak meghatározóvá itthon, a nagy gyárak úgy-ahogy reagálnak is rájuk, már-már új egyensúlynak tűnő módon.)
A KK-bejegyzések pontszám szerinti eloszlása
A vadromantika, az úttörés illúziója tehát réges-rég a múlté, már nem a trendszetterek és early adopterek játékszere a jó sör, hanem a legszélesebb fogyasztó közönségé, akiket profi vállalkozások szolgálnak ki, körülöttük befektetőkkel, mögöttük profi marketinggel stb. (Igaz, ehhez társuló új, professzionális sörsajtót egyelőre nem igazán látunk, de könnyen lehet, hogy ez is csak a kiégés jele és nem keressük eléggé.) Nagyjából e folyamatok összességét értettük a cikk eleje felé „új kontextus” alatt, amiben könnyen érezhetjük magukat kövületnek, de legalábbis valami afféle PTSD-sújtotta kívülállónak, mint amilyenek a klasszikus filmes veteránábrázolások szoktak lenni. Úgy tűnik, mintha nálunk jóval nagyobb hatású sörös emberek is hasonlóan éreznének: Kővári „Csakajósör” Gergő, az elmúlt évtized valószínűleg legemblematikusabb craftbeer-embere épp visszavonul; Bart „Főzdefeszt” Dani már évekkel ezelőtt elmozdult a craftpárlatok és az általános italeminenciásság irányába; Tibold „Sörspecialista” Ákos nagyjából-egészében teljesen eltűnt a söréletből; a sok szempontból mértékadó Fenékig blog már legalább másfél éve bezárt, miután a tagjait felszívták az életerős, feltörekvő új sörfőzdék. Csupa olyan ember, akiknek erős személyes hatásuk volt arra, hogy egyfelől volt miről írnunk, másfelől pedig hogy konkrétan azokról a sörökről volt mit írnunk, amikről.
Azt azért nem tervezzük, hogy elvágólagosan, nyom nélkül befejezzük a sörökkel való foglalkozást: az Instagram- és Facebook-oldalunkat egyszer-egyszer biztosan frissítgetjük majd, amikor valami érdekeset látunk; amennyiben valamiről hosszabb értekezéseket tartanánk fontosnak megosztani, arra pedig ahogy eddig, úgy a jövőben is ott lesz a Sörbúvár. Ha pedig hirtelen mégis visszavágynánk a szigorú formai kötöttségek között űzött sörblogoláshoz, e fenti felületeken biztosan hírt adunk majd róla.
Addig is köszönjük a kitartó és megtisztelő figyelmet, köszönjük a kommenteket, köszönjük a meghívásokat, köszönjük a promósöröket és ezúton kérünk mélyen elnézést, amiért mindezek egy tetemes hányadát reakció nélkül hagytuk.
A legjobbakat:
Kontár Komlókutató
Baranyai Zsolt
2020. 02. 20.
